Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

századforduló plein air festői már nem érzik Budapestet nemzetinek, magyarnak. Hozzájárul ehhez, hogy a megvetett historizmus és az akadémikus festészet fellegvárát is benne látják. Bár a nemzetközi kiállításokon vagy a publikációkban hazai modern festőink jó néhány olyan „tiszta festőiséggel megfestett" impresszionista, sőt pointillista vagy szimbolista képet láthatnak, amely „mellékesen" egy nagyváros pezsgő életéből meríti témáját, de olyan idegenkedést éreznek az egyetlen magyarországi nagyváros iránt, hogy e minták sem hatnak rájuk ihletően. Tájat és falut festenek, vagy ha néhanapján mégis várost, akkor vidéki kisvárost, a művészkolóniák nyári fészkeit, Nagybányát, Szolnokot, s nagy ritkán néhány álmos, ódon vidéki városkát, mint Vácot vagy Besztercebányát. Budapest legtöbb híve a századelőn az újságírók seregéből kiemelkedett esszéisták, prózaírók közül került ki. Ambrus Zoltán már fiatal újságíróként is szerelmese volt a városnak: „Nem állok udvarlóid közé — nem magasztalom természettől örökölt maradandó szépségeidet. Nekem az a szépséged tetszik, mely veszendő, mely az ördögé: a fiatalságod szépsége. Mert te vagy a legfiatalabb nagyváros, te vagy a bálozó kisasszony a nagyvárosok között."

57 Feleky Géza lírai hevületű esszét írt a Lánchíd ról. Érzékletes leírása festői érzékenységű hangulatképekkel van tele, miközben a hidat sem „ködbe vesző sejtelmességgel", sem monumentalitásában nem festette meg senki ekkortájt. A „mostoha főváros" legszenvedélyesebb rajongója, impresszionista, „láttató" szavakkal festő protretistája Molnár Ferenc volt, aki rapszodikus szerelmi vallomásokat vetett papírra szülővárosáról. 1913 novemberében, amikor Budapest talán legzseniálisabb polgármesterének, Bárczy Istvánnak a vezetése alatt díszközgyűlésen ünnepelték a városatyák az egyesítés negyvenedik évfordulóját, bizottsági tagként Molnár Ferenc megindító beszédet tartott az annyit támadott, annyi59 szor lepocskoncliázott város védelmében. Éleslátóan és metsző logikával elemezte a város ellen emelt vádakat, melyek a század első éveitől fogva állandóan napirenden voltak a politikában és az ún. közvéleményben. Vádakat, hogy „amerikai, nemzetközi, hazafiatlan, magyartalan, szedett-vedett, széllelbélelt — semmi köze a magyarsághoz, nem érdemli meg az »ország szive« nevet." Pontról pontra cáfolta meg őket, szellemesen és szenvedélyesen. A „Budapest ellenségeinek egyesülete" fogalom alatt összegyűjtött antiurbánus és modernizációellenes indulatok képviselőivel szemben felvette a kesztyűt, és pontról pontra bebizonyította a vádak igaztalanságát. 5/. Ambrus Zoltán: Szentimentális séta. 1885. Idézi: A magyar 59. Fővárosi Közlöny, 1913.82. szám. november 19.2859-2862. iwdolom története 1849-1905. (szerk.: Sőtér István) Bp., old. Dr. Suzanne Zimmermannak tartozom köszönettel, hogy 1965.858. old. felhívta a figyelmemet erre a beszédre. 58. Feleky Géza: Könyvek, képek, évek. Bp, 1912.119-132. old. to. Molnár Ferenc: Pesti Napló. Bp., 1993. 238-239. old.