Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

Szenvedélyes hitvallást tett a magyar főváros mellett, olyan hitvallást, melyet ma is meg kéne szívlelni. Befejezésül, hiányzó festészeti portrék helyett, idézzünk fel egy festői Molnárleírást 1911-ből, egy szeptemberi alkonyatról, amely hiteles dokumentuma a város oly kevesek által meglátott varázslatos festőiségének: „A távolban már égett egy-két lámpa, a budai Várpalota már sötétbarnán vált cl a szó szoros értelmében bíbornokvörös égbolttól, lent a barna Dunán lánggal égő aranyhalak millióira oszlott az ég tükörképe, be kell vallanom, pillanatra megállt a lélegzetem, olyan gyönyörű, hatalmas, sehol nem látott és sajátságos kép volt ez, úgy agyonnyomta a szívemet egy pillanatra ez a város, amellyel együtt nőttem fel, amelyet együtt szidtam a többivel, amelyet már sokszor megutáltam, megszerettem, kicsinek, sárosnak, sötétnek is láttam, este láttam, reggel láttam — éreztem, hogy a fejünkre nőtt, kisiklott a kezünkből, titokzatos, dekoratív, hatalmas rengeteggé fejlődött —, mondom, intenzíven éreztem mindezt, amikor az egyik külföldi hölgy, aki a kocsiban ült, felkiáltott: — Milyen különös, milyen semmihez se hasonlító, milyen magyar kép ez!"

60 Az anyaggyűjtéshez nyújtott segítségükért és tanácsaikért Czennerné dr. Wilhelm Gizellának, Galavics Gézánénak, Földes Emíliának és Tokai Nagy Erzsébet kollégáimnak tartozom köszönettel