Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

müncheni sajátosság, s különösen nem a modern nagyváros teremtette helyzetek, helyszínek fcstőiségének felfedezése. A hazulról, Magyarországról a hatvanas, hetvenes években hozott ideavilág és világszemlélet úgyszintén a vidéki tájhoz kötötte a festők érzelem- és gondolatvilágát. Hazatelepedvén, továbbra is a vidéki Magyarországon keresték a festői témát, nem pedig a nyüzsgő, túlzottan új és prózai Budapesten. Pest elegáns klasszicizmusának pittoreszk megörökítése még egy Rudolf Altnak is gondot okozott, a barokk ekkor még népszerűtlen stílus volt: egyiket sem értékelte sokm a kor művészi közvéleménye, így a kettL ; város még meglévő kulturális öröksége sem nyújtott elég fogódzót a romantikához oly sokáig tapadó művészeti közízlés számára ahhoz, hogy észrevegye egyszerű szépségét. A fővárosban a 19. század folyamán mindvégig (sőt, szinte napjainkig) többségben voltak az első generációs budapesti lakosok. Legtöbbjük érzelmi energiáját felemésztette az életmód és a lakóhely-változtatás, a városlakóvá válás sokszor bizony traumatikus folyamata. Még a privilegizált osztályok tagjai számára sem jelentett feltétlenül pozitív élményt az épülőben lévő és akkor magyarosodó nagyvárosba való megtelepedés. Hiányoztak az erős helyi kulturális hagyományok (a meglévők pedig leginkább német nyelvűek voltak). Legfőképpen pedig hiányzott egy hosszú és fényes múltra visszatekintő 47. Ludwig Hevesi: Budapest. In.: Das moderne Ungarn. (Hrsg) von Ambros Neményi. Berlin, 1883.351-367. old. Hevesi előzőleg többször is publikált Budapestről; ő írta — többek közt — az első útikalauzt az egyesített városról: Budapest és környéke. vizuális kultúra hagyománya, amiben mind Bécs, mind Prága oly gazdag volt. A közönség jó módú része, az itt letelepülő magyar politikai és gazdasági vezetőréteg, de a pesti polgárok sem igényelték a Budapest-vedutákat. Milyennek is látta a várost egy kortárs 1883-ban, tíz esztendővel az egyesítés után? A külföldnek, a németeknek készült esszékötet, melyben Hevesi Lajos írt vázlatos, mégis sokrétű portrét Budapestről, az egész országot volt hivatva magas színvonalon bemutatni, méghozzá a közelmúlt eredményeinek tükrében.

47 Hevesi, városának ez a rendíthetetlenül hűséges, de kritikus szellemű híve „in médias res", mesteri újságírói fogással egy híres kortárs német nemzeti nagyság levelével — akit elbűvölt Pest-Buda fekvése — indítja a város érzékletes leírását. A híres utazót, aki 1852-ben követként járt Magyarországon, Bismarcknak hívták. A többi, a város megkapó szépségét ecsetelő idézetét is külföldi utazóktól kölcsönzi (pl. Friedrich Theodor Vischernek, a kor legtekintélyesebb német esztétájának lelkes sorait idézi a Lánchíd művészi értékéről). Hevesi ezek után nem kis malíciával fűzi hozzá, hogy „nem a Budapestiek — akik különös egy népség, teljesen át vannak itatva a hely iránti szkepszissel (sic!) — ébresztik rá a külföldieket szülővárosuk értékeire, hanem épp fordítva, az idegenek ébresztik rá őket.".

48 Bp., 1873. (A könyv egyszerre jelent meg németül és magyarul.) Összegyűjtött tárcái „Karcképek az ország fővárosából" címen jelentek meg. Bp., 1876. 48 Hevesi ld. mű. 352. old.