Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik
említene Theodor Hörmann is többször festett prágai tereket, melyek már nem a hagyományos, topografikus szemlélet gyümölcsei, hanem atmoszférikus, friss színbenyomást közvetítő hangulatképek. A századforduló cseh festőinek körében azután újabb virágkorát élte a városképfestés, de megváltozott formában. Két nemzet, a cseh és a német egyaránt magáénak érezte a várost, és elkeseredetten küzdött politikai, illetve kulturális poy • y • • 23 zíciójának kiszélesítéséért. A századfordulóra ez a küzdelem már eldőlt a csehek javára, de nemzetiségi és felekezeti hovatartozástól függetlenül minden polgár rajongott a városért. így nem meglepő, hogy az egyik legsikeresebb képzőművészeti kiállítás az 1906-ban rendezett „Szép Prága" című kiállítás volt 24 , amelyen szinte minden Prágáról festett kép elkelt. Két cseh festő, Jakub Schikaneder és Antonin Slvavícek teremtett a korábbiakhoz képest teljesen új stílusban, egymásétól lényegileg különböző, mégis varázslatosan igaz, költői Párga-portrékat. Az egyik, Antonin Slavícek (1870-1910) a modern cseh festészet első, igazán nagy formátumú tájképfestője volt. 1906-tól 23. Tomas Vlcek: Pmha 1900. Prága, 1986.; Petr Wittlich: Prague — Fin de Siècle. Flammarion, 1992. 24. Zdenek Hojda: Die Prager Kunstausstellungen 1886-1914. in: Bildungsgeschkhte, Bevölkerungsgeschichte, Gesellschoftsgeschichte in den Beimischen Ländern und in Europo. — Festschrift für Jan Havranek zum 60. Geburtstag. Wien-München, 1988.251—173. old. 25. A panoráma-kép, mely a város egészét kívánta madárperspektívából ábrázolni, és közelebb állt a térképhez mint a vedutához, a 19. század második felének népszerű festői feladata volt, legalábbis a megrendelők részéről. Igen alapos technikai felkészültséget kívánt meg, talán ezért is született ritkán valóban kvalitásos mű ebben a képtípusban. Az fogva egyre megszállottabban festette szülővárosának tereit, utcáit. Nemcsak az óváros, vagy a Malá Strana festői, girbe-gurba utcáit érezte megörökítésre méltónak, hanem a modern hidakat, rakpartokat, a külvárosok gyárnegyedeit is, vagy az esős, szeles novemberi alkonyok sietős-fázós hangulatát a Vltava (Moldva) partján. Slavícek a szabadban, a helyszínen rögzítette a látványt kis fatáblákra. Ezek a kis színvázlatok maguk is a cseh századelő festészetének gyöngyszemei közé tartoznak. A műteremben dolgozta át azután ezeket a friss impressziókat nagy kompozíciókká, melyek meglepő módon meg tudták őrizni a vázlatok spontán frissességét. Eredetileg a Városi Tanács rendelt meg 25 tőle 1907-ben egy Panoráma-képet. Két igen nagy méretű panoráma született meg így, „A Prága Ladvi felől" és a „Prága a Letnáról" kék tónusban. Bár Slavícek tudta, hogy világos palettája, laza, pasztózus ecsetkezelése és a látvány könynyed, atmoszférikus felfogása aligha fogja megnyerni a hivatalos megrendelők tetszését, nem kötött kompromisszumot a hagyományos, konzervatív veduta-felfogással. Képei így az impresszionisztikus pleinOsztrák-Magyar Monarchiában először Bécsről készültek ilyen ábrázolások, ludwig Rhobok készített egy ilycen metszetet, majd egy tájképfestő kismester, Anton Hlavaek gyürkőzött neki, hogy olajban fesse meg a császárváros panorámáját 1879-1884 között. Az 1900-as párizsi világkiállításra is rendelt a bécsi Kultuszminisztérium egy ilyen festményt, amit Hugo Darnaut és Erwin Pendl közösen készített el. Budapestről Rauscher Alajos festett két panorámát, egyet 1885-ben, a másikat pedig 1896-ban, mind a kettőt a főváros megrendelésére. Rendszerint nagyszabású kiállításokra készültek ezek a bravúros teljesítménynek számító képek, melyeket a repülés megszületése után végleg feleslegessé tettek a légi fényképfelvételek.
