Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - WILHELM DROSTE A tanácstalanság metamorfózisai

szült, csak éppen a normalitásra nem. Miközben valamennyi betegséggel szemben ellenállónak bizonyult, könnyedén leterítették az egészség vírusai. A fal leomlásával a dac tartóoszlopa is kidőlt alóla. Megtanulta, hogyan nőhet fel ellenségeihez, most pedig, könnyen felismerhető ellenségek hiányában, ahhoz a sportolóhoz hasonlít, aki egyszeriben semmi olyasmit nem talál, ami döntően motiválhatná. Tanácstalanul megrekedt egy szinten. Szépsége is veszélybe került, mert az akadály nélküli pályán kifejtett engedelmes szorgalom nem igazán illik a város arculatához. Osszetévcszthetővé teszi, és önmaga elvesztésének árán beilleszti az egyetemes tőkecirkuláció nagy teljesítőképességű unalmába. A szépségnek nincs többé köze a saját akarat érvényesítéséhez, a saját test örömteli kifejezéséhez és felfedezéséhez. Sorozattermék lett: az egyéni gyorsan eltűnik a divatok mögött, amelyek nemzetközi téren már régen kedvük szerint tért hódítottak. A város a multinacionális konszernek aktuális ajánlata alapján cseréli ki bútorzatát. A benzinkutak egyszeriben ugyanolyanok, mint Detroit legújabb töltőállomásai, a McDonald's pedig éppenséggel olyan, mint a McDonald's. Gombamódra szaporodnak a bankok, s úgy hatnak, mintha éppen most lopták volna őket ide Zürichből. Az új buszmegállókat Hamburgban vagy Strasbourgban álmodták papírra. Autószalonok hódítják meg a belváros legszebb kirakatait. A Kleider Bauer üzleteit ismerjük Ausztriából, de nem abban a mindent betöltő, hihetetlen tömegben, amely Budapestre jellemző lett. A bankokéhoz hasonló iramban épülnek a hatalmas irodaházak. Sok közülük tetszetős és izgalmas architektúrájú, mégis kivétel nélkül a papírmunka gettói, használhatatlan idegen testek az eleven állampolgár számára, aki szívesen megőrizné azt a várost, amelyben bevásárolhat, kávézhat, fagylaltozhat, régi könyvek után járkálhat — a kapualjak, falmélyedések és kedves búvóhelyek városát, a kuckókra emlékeztető presszókét, ahol mindenki szeme láttára, mégis észrevétlenül lehet csókolózni vagy veszekedni. Már az is jó volna, ha az új palotáknak legalább a földszintjein kávéházak, éttermek, boltok lennének, ahogyan az a századfordulón még magától értetődő volt. Manapság minden egyes új irodaépület a városkép sivárrá tételén dolgozik, amit Nyugat-Európa és az USA szinte valamennyi városában már sikeresen elértek. Ez a szellemváros létrehozásának legrövidebb útja. Budapestet éppen a nemzetköziség akadálytalan jelenléte tette jelentős mértékben provinciálissá — és itt nem csupán a nyilvánvaló gyarmatosítás jeleire kell gondolni. Ha éjszaka érkezünk az autópályán Bécsből Budapestre, a város első toronyházairól birtokosi tudattal világítanak ránk a multinacionális konszernek hatalmas felületű fényreklámjai. Minden héten újabb tábla csatlakozik a többihez. Hozzájuk képest — tisztán optikai szempontból — egyenesen diszkrét legényeknek hatottak a városképben a boldog iskolásfiúnak látszó szovjet hősök emlékművei, amelyek korábban, a hasonló helyeken, a Vörös Hadsereget és annak a náci Németország fölött aratott győzelmét reklámozták.