Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

lehetőség lesz: vagy csúnya lesz, vagy szép lesz, de legalább 50 százalék sanszunk van rá, hogy szép legyen. Ráday: Ez részigazság, hiszen abban a pillanatban, ahogy — mondjuk — a bentlakó öregasszonyok megvehetik a 8 darabbá leválasztott nagy lakást, majd a 8 darabbá leválasztott lakást nyolcféle embernek adják el, állandósulhat a megosztottság, és sohasem áll helyre a lakás, a ház egysége. De arra is megvan az esély, hogy a 80 öregasszonnyal mint eladóval egyidej űleg tárgyal Yoko Ono, vagy egy biztosítótársaság. De: ha ma történetesen valaki egy új utat akar építeni Budapesten, jönnek a Fadrusz utcaiak, és azt mondják, hogy nc arra menjen az út, hanem amarra. A politikai vezetés pedig megadja magát, s az utat nem a legésszerűbb nyomvonalon építi meg. Az egyéni vagy csoportérdek győz az egész város, esetleg az ország érdeke felett. A kérdés az, hogy hogyan tovább? Változzék-e meg az önkormányzati törvény, és a 23 darab önkormányzati polgármester és testület egyenként vagy együtt veszítse el a kis szemétdombot, amelyen ma kiskakasként kapirgál, és legyen egységes városvezetés? Vagy legyen a sok helyi vezetés felett egy olyan Közmunkák Tanácsa-szerű intézmény, amely egyezteti a dolgokat a város összehangolt fejlesztése érdekében? Vagyis legyen-e Közmunkatanács, vagy ne legyen? Gerő: Ha úgy érted a kérdést, hogy legyen-e egy olyan intézmény, vagy a meglévő intézményes struktúrán belül egy olyan hatalmi jogkörrel felruházott elem, amelyik — ha úgy tetszik, és itt ne bántódjatok meg a kifejezésen — a szó szoros értelmében a szakszerűség által támogatott felvilágosult abszolutizmus révén tud beavatkozni, akkor azt mondom, hogy legyen. Hívd, ahogy akarod. Itt a kérdés az, hogy miként fogjuk fel a demokráciát? Én úgy látom — és ez általános probléma—, hogy mi egy posztkádárista demokráciát csináltunk, népfrontos demokráciát. Valamiért az a fixa idea alakult ki a magyar demokrácia teremtésekor, hogy attól demokrácia valami, ha minden elemében demokratikus. Tehát nem a hatalmak szétválasztásában és kontrolljában áll a demokrácia, hanem abban, hogy minden eleme demokratikus. Ez téveszme. A demokráciában ugyanis, ha valami legitim, demokratikus módon létrejön, kapja meg azokat a jogosítványokat— és pontosan meg lehet szabni, hogy mely körökben —, amelyek alapján felelőssége van ezt-azt végrehajtani és végigcsinálni. Tehát én azt mondom: ha azt akarjuk, hogy Budapest megtartsa ezt az emelkedő irányt, és a törvények által megtámogatottan is egy 20. század végi keleteurópai civilizatórikus robbanás részese legyen, akkor elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeket a rendiességre emlékeztető, és ezért posztkádárista kis megyéket, megyei ellenállásokat egyszer és mindenkorra megszün-