Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

nyei egymásnak, mint a nagy Budapest egyesítése előtt Budapest és a körülötte lévő települések voltak. Ezeknek valamilyen közös elgondolás alapján kellene egyásra tekintettel fejlődniük. Dicsértük most itt Buda­pestet, de ehhez azért hozzá szeretném tenni azt is, hogy Budapest ezek­ben az évtizedekben a többi magyarországi város rovására fejlődött. Ma­gyarországon — és ez más európai országokhoz képest különleges dolog — egyetlennagy város sem alakult ki. Kulturális központ Budapesten kívül csak a legutóbbi időkben keletkezett néhol. Ez Budapest fejlődésének egyik kritikája. A másik, hogy az első világháború előtt az akkori Magyar­ország-kép jegyében fogant elképzelések olyan hatalmas létesítmények­ben csúcsosodtak ki, amelyeket ma aránytalannak, sőt, kicsit hivalkodónak érzek. A Parlamentre gondolok például, vagy a Hauszmann-féle hatalmas királyi palotára, amelyik a jó arányú Mária Terézia-palotát meghárom­szorozta fönn, a Várhegyen. Nem baj, hogy ott van, kitűnő, hogy kulturális központtá alakítjuk, nagyon örülök, hogy nem valósul meg az a nagyzási mánia, amelyik ott ismét kormányzati központot akart csinálni, de hogy Budapest néhány olyan hatalmas reprezentatív középületet épített, ame­lyek kiestek a város léptékéből, ezt, mint kritikát, azt hiszem, szintén meg kell említeni. Gero: Én nem hiszem, hogy Budapest ennek vagy annak a kárára fej­lődött. Ez körülbelül olyan logika volna, mint ha az az ember, akinek nincs barátnője, azt mondaná, ennek az az oka, hogy a másiknak négy is van, s ez az ő kárára megy. Egyszerűen az történt, hogy Budapesten beindult ez a dinamikus városiasodás a múlt század második felében, és a többi város leszakadt. Trianon kétségtelenül hozzájárult a magyar városszerkezet tor­zulásához, de a városok közti arányok — tehát az a nyolc-tízszeres szorzó Budapest és a mögötte következő városok között — megmaradtak. Az öt­venes évek nagy erőltetett iparosítási beruházásai pedig általában Buda­pesten kívül születnek. Gondoljunk Sztálinvárosra, Komlóra, Ajkára vagy később Leninvárosra. Éppen az volt a probléma, hogy mesterségesen akar­tak komplett városokat létrehozni, városi infrastruktúra nélküli települé­seken. Ráday: Bocsánat, hogy közbeszólok. A Budapestre összpontosított vasúti hálózatrendszert illetően azért fontos megemlíteni, hogy azok a vonalak, amelyek összekötötték Szatmárnémetit Araddal, Munkácsot északkal és déllel, és az egész környéket Pozsonnyal és Kassával, ma már nincsenek Magyarországon — ahogy maguk a városok sem. Tehát az, hogy Budapest kárára — ha úgy tetszik — megpróbáltak városokat mesterségesen létre­hozni, talán éppen ennek a városkör-hiánynak is betudható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom