Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

fejezte ki. A magyar grandeur és gloire egyenlő Budapesttel. Ez azért fontos, mert — és ez eszmetörténeti tény — a reformkori liberalizmusnak, vagy ahogy egyik történészkollégám, Antall József mondta volt, liberális nacionalizmusnak nem a városellenesség volt a sajátja. Ez később alakult ki. A grandeur és gloire éppen a városbarátságban nyilvánult meg, s csak a századforduló után — egyébként a Katolikus Néppárt oldaláról — fogalmazódik meg először a drasztikus, ideologikus városellenesség. Tehát ők akkor úgy gondolták, hogy a nemzet akkor lesz naggyá, ha lesz egy nagy városa. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt bizonyítja az is, hogy a Közmunkatanács mindenkori elnöke a miniszterelnök volt. De Tamás Pállal is lenne némi vitám. A magyar történelemben az egész 19. század arról szól, hogy valamit akar Bécs, és az általában nem sikerül. Kétségtelen, hogy az sem sikerül, amit Debrecen akar. De valahol megáll ez a dolog: a magyar grandeur és ^/o/'/r-teremtés elszabadult abban az értelemben, hogy Bécs, noha valóban voltak fönntartásai, nem tudta megfogni a folyamatot. És aztán erre ez a polgárság ráfűződött, s ettől előállt egy olyan egyedi konglomerátum, amelyre Molnár Ferenc már azt fogja írni a századelőn, hogy: Ludwig Rohbock: Aldunasor (ma: Belgrád rakpart). A távolban a görög ortodox templom 1860-as évek második fele acélmetszet MNM Történeti Képcsarnok