Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - BODNÁR JUDIT A szakadozó városszövet
A „városmegújulás" iróniája, hogy a középosztály által elhagyott nyilvános terek újranyitása privatizáció útján történik, ami nem teszi lehetővé igazán demokratikus városi nyilvánosság kialakulását. Másfajta idők járnak. A rugalmas felhalmozás logikája a legkisebb hézagot is kitölti. Az átfogó társadalomjobbító vállalkozások helyett helyi stratégiák dívnak, amelyek végső soron az illúziók nélküli, tömegesen disztingvált, ál-autentikus fogyasztásban öltenek testet. Korunk gazdasági rendjét a rugalmas felhalmozás, kulturális logikáját a posztmodern, térformáját pedig a félnyilvános-félprivát terek számító cinizmusa jellemzi. Az ezredvég városai, noha egyre inkább magukra ismernek egymásban, nem teljesen azonosan élik meg a nagy átalakulást. Edward Soja, Los Angeles-i lakos, a társadalomföldrajz elismert tudósa némi meglepetéssel észleli, hogy ugyanazon gazdasági és társadalmi folyamatok másként formálják Los Angelest és Amszterdamot. Az utóbbi átalakulása „emberarcúbb", a városnak és lakóinak polarizálódása szelídebb, egyfajta folytonosságot védelmező felvilágosult mentalitás jellemzi. Mégis van menedék ebben az elszabadult világban. Az eltérést Soja nemcsak a hagyományos holland géniusszal magyarázza: az erős civil társadalom mellett, amely élénk városi anarchizmust (házfoglaló mozgalmat) nevelt ki, majd derűs intézményesüléshez segítette, a jóléti állam újraelosztó tevékenysége is felelős az átalakulás emberibb léptékéért. Privatizáció illúziókkal Régiónk „nagy átalakulása" nem más, mint az eddigi legerőteljesebb, legkövetkezetesebb modernizációs társadalom-átalakító vállalkozás vége. A szocializmus ideológiája és „létezett" változatának gyakorlata pontosan illeszkedik a modernitásnak a Ford-féle T-modelltől a fasizmusig ívelő kontextusába. A központi tervezés gondolata egyébként sem állt távol a szakmai beállítottságuknál fogva hosszú távú kollektív racionalitásban gondolkodó szakértőktől, így például az épített környezet formálóitól. „A szocializmus, úgy tűnik, azt valósította meg, amit a burzsoá állam mindig is szeretett volna, de képtelen volt megtenni" 26 . A szocialista állam legmarkánsabb térformáló tevékenysége, a lakótelep-építés a 80-as évek elején megszűnt, majd az ezt felváltó, „emberarcúbb", kevésbé monoton elit lakótelep is lekerült a 27 napirendről , végül minden külön ceremónia nélkül hivatalosan is lezárult a korszak. A város poszt-államszocialista metamorfózisának Leitmotif-yà a privatizáció: a gazdaság, a lakás és a nyilvános tér kisajátítása. Az államszocialista város különbözősége az állami tulajdon uralkodó szerepéből fa25. Edward W. Soja: The stimulus of a little confusion: a contemporary comparison of Amsterdam and Los Angeles. In: After Modernism. Global Restructuring and the Changing Boundaries of City Life. Comparative Urban and Community Research, 4,1992. Transaction Publishers, New Jersey. 17-38. old. ih. David Harvey: Jhe Urban Experience. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1989.1 96. old. 27. Erről lásd: György Péter: Utánzatok városa — Budapest. Cserépfalvi, Budapest, 1993.
