Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - BODNÁR JUDIT A szakadozó városszövet

maradnak, kizárólag bekerített, videóka­merákkal és őrrel ellátott lakótelepekre hajlandók költözni. A tisztes polgár a töme­ges élő erők leküzdésének szempontjait mérlegeli, midőn lakóhelyet választ maga és kis családja számára. Miközben a magánterek el- és bezárkóz­nak, a különféle társadalmi csoportok talál­kozását lehetővé tevő, a sokféleséget eltű­rő és támogató nyilvános tér egyre szű kül. Szorosabbra zárulnak a határvonalak, a vá­roslakók körei egyre kevésbé érnek össze. Ha mégis, az élmény egyre kiszámíthatat­lanabb, s mögötte egyre kíméletlenebből ott feszül az erőszak lehetősége. A polari­záció kiszárítja, megrepeszti a társadalom kötőanyagát. Az amerikai városok liberális korszaka a végét járja: már senkit sem érde­kel a nyilvános hely Frederick Law Olm­sted — a Central Park tervezője és főin­tendánsa — által kigondolt filozófiája: „Aki alaposan megvizsgálta, hogyan viselked­nek az emberek a Parkban, semmi kétsége afelől, hogy a Parknak kifejezetten ki­egyensúlyozó és kiművelő hatása van a város legnyomorultabb és legelvetemül­tebb osztályaira — udvariasságra, önfegye­21 lemre és mértékletességre készteti őket." Az efféle civilizatórikus intézmények­nek ma már nincs terük. Sorra zárnak be a közkönyvtárak és a játszóterek; elnéptele­nednek a parkok és az utcák, s valami fur­csa, állandóan leselkedő veszély érzete ke­ríti hatalmába azokat, akik mégis használ­ják őket. Az 1995-ös chicagói hőségnek 21. Idézi Davis: /. m. 227. old. Budapesti megfelelőjéről, a Városliget rétegzett használatáról lásd: Gyáni Gábor: Uses and Misuses of Public Space in Budapest: 1873-1914. in Th. Bender and K. Schorske (szerk.): Budapest and New York. Studies in Metropolitan Transformation: 1870-1930. Russell hétszáz áldozata volt, s ha a halál okainak megállapításával kapcsolatos kétségeinket és a globális felmelegedést mint magyará­zatot félretesszük, jogosan gondolkodunk el: vajon mit csináltak az emberek akkor, amikor nem volt klímaberendezés? Hajda­nán, a tikkasztó nyári napokon a tornácon, parkokban, a közeli víztározó partján alud­tak. Léghűtője nyilván ma sincs mindenki­nek, vagy egyszerűen csak nem kedveli a hűtőszekrényben való létet, ám megválto­zott a közösségi térhez és a közös megol­dásokhoz fűződő viszony: a közterek mai logikája szerint már az ablakot sem taná­csos éjszakára nyitva hagyni. A nyilvános tereket természetszerűen nem lehet mindenkire szabva tervezni; egyes társadalmi csoportokhoz jobban ille­nek, mint másokhoz. Arculatuk meghatá­rozásáért, következésképp a mindenkori „többiek" kizárásáért a felhasználók, a vá­rosi önkormányzatok és a közrend őreinek vérmérsékletétől és politikai beállítottsá­gától függően finom szimbolikus, vagy 22 brutális harc dúl. A nyilvános térnek mindig vannak kor­látai, de nem mindegy, milyenek e korlá­tok. A bekerített, belépődíjas „közpark", a világ legelőkelőbb szállodája előtti — a szállodaportás, a kidobólegény és a maffia által „rendben" tartott — járda- és útsza­kasz, vagy a játszótér, ahol a szokatlanabb bőrszínvariánsok feltűnésére a magát ki tudja, milyen alapon „helyi"-ként defi­niáló lakosság a rendőröket riasztja 23 , már Sage, New York, 1994.85-107. old. 22. lásd pl.: Neil Smith: Tompkins Square: riots, reds and redskins. Portable Lower Past Side, 1989.6.1-36. old. Noha egy letűnt kor terméke, A Pál utcai fiúk is jó példa rá. 23. Davis: /. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom