Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja
Egy budapesti polgárcsalád 470 napja GYÁNI GÁBOR „Ni tics olyan értelemben budapesti polgár, mint ahogy van bécsi vagy párisi. A főváros lakosságának csaknem kétharmada a főváros területén kívül született, tehát más gyermekkori emlékeket és hagyományokat hozott magával." Weis István minden bizonnyal túlzott, amikor 1942-ben e sorokat írta, abban mégis igazat kell neki adnunk, hogy Budapestnek a 19. század második felében és a századforduló évtizedeiben, tehát akkor, midőn nagyvárosi fejlődésének legdinamikusabb időszakát élte, a legkevésbé sem szilárd a társadalmi karaktere. Ami érthető, hiszen a budapesti polgár és a nagyváros polgári miliője éppen csak születőben van ezekben az évtizedekben, s ezért nehezen is definiálható adott időpontban. Nemcsak azért nincs szigorúan vett budapesti polgár, mert itt szinte mindenki bevándorló, olyasvalaki tehát, aki felnőttként és menet közben szokik bele a nagyvárosi életbe s vele együtt a polgári, a középosztályi élethelyzetbe. De még aki itt született, tehát őshonos pesti vagy budai bürger, az sem maradhat változatlan, hiszen számára is kihívás az, ami a kiegyezés és 1873 után következik. Valójában szinte semmit sem tudunk arról, hogyan alakult ki a polgár, vagy hogyan alakult át a bürger nagyvárosi polgárrá; nincs róla fogalmunk, miként született meg belülről ez az új embertípus. Arról, hogy melyek a folyamat külső okai és feltételei, temérdek irodalom szól. Statisztikai adatokra alapozva szokták bemutatni a népesedési folyamatok látványos fejleményeit, ezekkel kár lenne untatni az olvasót. Kortárs leírások felidézése útján, valamint í. Weis István: Hazánk társadalomrajza. Bp., 1942.47. old.
