Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

czipő, ugyanolyan harisnya. Magas bot kék-szalaggal és rózsa-díszszel. Créme és drap-szinü svéd-keztyű. Ezek után még csak azt kell megemlítenünk, hogy e pompás öltözékek a hires Drecoll'bécsi műtermeiben készültek. H. (Vasárnapi Újság, 13. szám) Blaháné 26 Nevezték őt csillagnak, csalogánynak, tündérnek: csak egyet nem mondtak el róla, hogy milyen nagy drámai művésznő. Úgy vagyunk Blahánéval, mint a holddal. Mindenki látja, gyönyörködik benne, lantokban dicséri; - de senki sem ismeri; a valódi sphaerája el van előlünk takarva; pedig ott lehet, ott van élet, növényzet, melegség - és talán boldogság is. Ezt a képet a földlakók soha sem látják. 27 Nőm, ki ugyanegy színpadon működött Blahánéval, azt mondta róla, hogy ő a legkitűnőbb drámai művészők egyike. Nekem is megadatott, hogy őt egy igen tragikus drámai szerepben láthassam. A tragikai múzsának minden ajándéka egyesítve volt nála: mély érzés s annak minden változatait kifejezni tudó hang, megkapó indulatkitörések, beszélő arczkifejezés, eredetiség a felfogásban, plasztikai mozdulatok és előkelő egyszerűség. Mindenki azt mondta róla ez alkalommal, a mit Jókainé: «ez egy elsőrangú drámai művésznő*. 26. Blaha Lujza (1850-1926): ((

A nemzet csalogánya", a századvégi népszínművek primadonnája. Bizony a tragikai múzsa volt Blahánénak az édes anyja. Hanem hát az előkelő anya még azután sem adoptálta legkedvesebb leányát, a mikor véletlenül felismerte. Pedig az szerette őt; Blaháné szerette a drámai művészetet. Még akkor egy házban lakott a dráma és a népszínmű. At-átlátogattak egymáshoz. Sőt még az opera is ott volt osztályos rokonnak. Az volt a kegyencz. A magasabb drámának a napja volt a péntek, a népszínműé a vasárnap. Lehetett öszehasonlításokat tenni. A pénteki színház üres padsoraival, ásító páholyaival, kopott díszleteivel; az a lágymeleg hangulat, mely mint a malária, magának a művésznek a lelkét is ellankasztja... És aztán a vasárnapi szinház zsúfolt karzataival, lelkesedni, mulatni, örülni kész közönségével; nyüzsgő színpad, daltól viszhangzó kulisszák, tapsvihar', hulló koszorúk!... És aztán?... a hogy a nagy római mondta: «Inkabb leszek első ember egy faluban, mint második Rómában». Mikor a népszínművet a Nemzeti Szinház átadta a Népszínháznak (a mit én ma is nagy hibának tartok), Blaháné elhagyta a magas sarkú múzsaanya házát, s vitte magával a pillangós czipőit a dajkája házához, a ki eddig fölnevelte. Inkább rózsakirályné a paraszt szalmás gunyhóban, mint hamupipőke a méltóságos palotában! S a siker, a diadal igazat adott a választásának. Mint népszinművek*királynéja, egész országot terem27. Laborfalvi Róza (1817-1886): színésznő, drámai hősnő, a Nemzeti Színház alapító tagja.