Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

A zsúr ERDÉLYI BÉLA Az utczasor zsibongással tele. Leszállt az éj: leszállt a köd vele. Gyengén szűrődik át a lámpafény: Alinden járókelő egy tünemény: Ez megnagyul, amaz meg összetörpül... Kocsim a kapubolt alá begördül. Kandallómban a tűz lobogva ég. Oly édes volna honn maradni még. Elszenderülni itt a pamlagon. Hová a far niente visszavon: De nem lehet. Sietni kell már. Madamnak zsurja van; okvetlen elvár. Elvár a többi léha néppel - és Elvár a tartalmatlan fecsegés: »Volt künn a jégen? - Kuglernél mi hir?« »A premierre páholylyal ki bir?« »A pikniken melyik czigányunk húzza?« »Kinek volt tegnap este szebb a blúza?« »Igaz, hogy válni készül Terka mar?« »Igaz, hogy Jancsi, Nelli mátkapár?« »Mért nem köszönti Evelin Gerőt?« »Miert nem jött el hozzám délelőtt?« »Alert... — Jól tudom szakitna minden áron.« »Soha! Imadlak!« ... »Dejeunere várom.«