Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

olyan kiállítást tartanak, mely felülmúl minden hasonló régibb látványosságot. Minden nemzetbeli emberek egyaránt érdeklődnek minden iránt, a mi ott történik, ép ugy, mint nálunk annak idején a kristálypalotában. A kiállításnak rövid idő alatt több mint két millió látogatója volt és a ki ott járt, mind tanúskodik az ottani igazgatóság és közönség ritka vendégszeretetéről." A Midland Times: „Budapest városa a millennium magaslatára emelkedett. Hemzseg az idegenektől, a kik a világ minden részéből özönlenek oda és a kik közt már is sok az angol. Ugy tudjuk, hogy még igen sok angol készül oda." A Herts Guardian czikkéből: „Budapest mindenha egyike volt a legérdekesebb városoknak a kontinensen, de ez évben egyike a legélénkebbeknek is. Az ezredéves kiállítást az első időkben két millió ember látogatta és a budapestiek, az összes tudósítások szerint, egész idejüket az idegenek kalauzolásának szentelik. A lakosság nyilván nem pénzérdekből, hanem becsvágyból teszi, mert azt akarja, hogy aki csak Budapesten járt, kellemes emlékeket vigyen magával. Alindenkinek megmutatják az összes közintézeteket és a turista-társaságokat nagy figyelemben részesitik. Tudósok és szakemberek valamennyi országból özönlenek a régi, festői városba megnézni a minden tekintetben nevezetes kiállítást." (Kiállítási Újság, augusztus 31.) Franczia folyóiratok Magyarországról - Lapszemle - június 8. Néhány előkelő párisi folyóirat fekszik előttünk, melyek a magyar millenniumról fölötte érdekesen elmélkednek. A „Revue des deux Mondes'\ ez a nagyhírű franczia folyóirat (júniusi füzete) a politikai szemléjében, melyet tudvalevőleg Francis Charmes, a legkiválóbb franczia publiczisták egyike szerkeszt, ezeket irja: A magyarok a legkülönfélébb érzelmeket keltették mindenha és keltik ma is; de nem lehet elvitatni tőlük a fékezhetetlen hazafiságot, a bámulatosan éles politikai szellemet, a nyugati eszmékhez való alkalmazkodás bámulatos könnyűséget, szóval olyan tulajdonságokat, melyek, néhány hibájukkal együtt, Európa egyik legérdekesebb nemzetévé teszik őket. Az ember elámul azon, hogy a magyarok, bár oly csekély számúak az őket környező szláv és német tömegekhez képest, sohasem engedték magukat absorbeálni, mit sem vesztettek saját jellegükből, egy perczig sem vetkőztek ki lényegükből, megmenekültek minden veszélytől, túléltek minden katasztrófát, ezek után megerősödve emelkedett föl és a szüntelenül változó szerencse forgandóságai közepette ily jelentékeny szerepet játszottak a világtörténetben. A legválságosabb korszakokban megbecsülhetetlen szolgálatot tettek P>urópának, megállitot-