Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

sportférfiai a Szt.-István-napi ünnepségen szoktak előhozakodni. A Vérmező hatalmas tere sátrakkal és zászlókkal volt tarkázva. Délutáni 2 órakor négy fölötte szerény külsejű rögtönzött diadal- (?) kapun át özönlött a nép a katonai szemlék e nevezetes mezejére, hol lármás katonai és czigányzenekarok egymással versenykedve csinálták az ünnepi hangulatot. Csakhamar hullámzó néptömeg töltötte be a Vérmezőt, nem sok ügyet vetve a kíméletlen szellőjárásra, mely állandó porfelhőbe burkolta az impozáns sokadalmat. A bástya felőli oldalon néhány népligeti komédiás bódé csalogatta a publikumot olcsó művészi gönyöreivel. De sem ezeknek, sem a ringlispilnek nem volt nagy keleté. Ritkább, delikátabb élvezet kínálkozott szemben a túlsó oldalon, hol a nemzet színeivel gazdagon felpántlikázott izmos mészároslegények egy hatalmas ökröt vontak nyársra s nyomban tüzet is gyújtottak alája. A feudális idők e látványossága máig is megőrizte vonzó hatását. Ezer és ezer szem meredt néma gyönyörrel a lassan piruló kolosszális beafsteakre. Ólomlábon haladtak a várakozás perczei, de nem fogtak ki a nép fenséges türelmén, mely képesnek látszott egy uj évezredig várakozni az izes falatokra. E közben megérkeztek Ráth Károlylyal élükön a polgármesterek fényes díszruhában. A nép ezt a látványosságot is elismeréssel honorálta. A nép nemcsak türelmes, de szerény is. 3 óra tájt már élénkebb mozgás mutatkozott a Mikó-utcza felőli részen, országnagyok érkeztek. Először W

lassies fogata hajtatott a bejáróhoz. A kultuszminiszter mellett neje és fia ült. (...) A nagy nemzeti szalagokkal díszített rendezők hamarosan kordont vontak s valamivel 3 óra után a rendőri felügyelet vezetésével megbízott Gyalokay rendőrtanácsos gyors léptekkel jött jelenteni a polgármestereknek a király érkezését. Abban a pillanatban éljen-kiáltások nesze hallatszott a távolból s néhány perez múlva feltűnt a kapu előtt a király kocsija. A király mellett Bánffy miniszterelnök foglalt helyet s előtte Se'lley Sándor miniszteri tanácsos és Rudnay Béla főkapitány haladtak lovon nagyobb lovas rendőrcsapat élén. A második udvari kocsiban Paar főhadsegéd és Somogyi hadsegéd ültek. Utánuk a két polgármester s a többi dignitás következett. A király a mező várhegyoldali részén megpillantotta a Ganz-gyár munkásainak daloskörét, mely Krausz tanár vezetése alatt énekelt, leszállt a kocsijáról s ugy hallgatta végig a Himnuszt. Ez alkalommal a király megszólítással tüntette ki a jeles énektanárt s megdicsérte a daloskört. Kétszer hajtatott körül a király a nagy népes mezőségen. Az első körút alkalmával leszállt a kocsiról s a díszes királyi sátornál Ráth főpolgármesterrel beszélgetett. Közvetetlenül körülötte hullámzott a vegyes, de lelkes közönség. Néhány önfeledt honleány olyan közel lobogtatta kezkenőjét, hogy az udvari etikett nyilvánvaló veszedelemben forgott. A király jóságos arczczal mosolygott a népnek e forró lehelletü üdvözlése felett. Méltóságosabb for19. Finomabb.