Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

mában sokszor, de elemibb őszinteséggel ritkán látott hódolatot. Ezt nem rendezték, ez kitűnően sikerült. A király távozása után vette csak igazán kezdetét a programm művészi része s az áldomás. A műkedvelő népies atléták meztélláb iramodtak neki a hosszú póznáknak, hogy a végébe aggatott táblákat lehozzák onnan. - Mert a táblákra rótt számok döntötték el a nyereményt, melyek között legértékesebb egy kézi harmonika volt. Ennek szerencsés nyerője: Láber János asztalos-segéd volt. De hányan gurultak vissza a pálya, vagyis a pózna közepéről, horzsolásokat és gúnyos hahotát szenvedvén. Mert a nép nem engedi el magának azt az élvezetet, hogy a káros embert kíméletlenül ki ne nevesse. Még ennél is mulatságosabbak voltak a versenvfutások, melyeknél az összes dijak 30 frtban lettek megállapítva. Szép kis summa az apró népből való championoknak, de milyen megvetéssel gondolna ez összegre egy nyolczadrendü versenyparipa. E kedves szórakozások közben pedig a korlátokkal elkerített fabódék mögül zápornyi bőségben hullott az áldás, a virstli s a kifli. Ez volt "à grand attraction}^ mely izgalomba kergette a népek ezreit. Hogy kapkodtak, hogy dulakodtak a frugalis

22 harapni valón! Hogy evett, hogy ivott az istenadta nép! Mert a virstlin és kiflin kivül bort is osztogattak, nem patakokban, de elég bőséges mennyiségben, ha a mértékletességi egyesületek álláspontjára helyezkedünk. 5 órakor kiosztották a sült ökröt is. Elfogyott, a minthogy elfogyott volna, ha egy egész gulyát osztottak volna szét nyárson sütve. Mert a történelmi nevezetességű térségen legalább 60,000 ember hullámzott. (...) (Magyarország, május 18.) 20. Bajnok. 2i Naqy műsorszám. 22. Szerény.