Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

dést, az ellenőrzést, ismételten reformálta a nem egyenes illetékek ügyét, a mi annál több nehézséggel járt, mert számos ujitást és javítást csakis az Ausztriával való meg­egyezés után lehetett megkezdeni és ke­resztülvinni. S minő egyéb nehézségek tornyosultak az első években az új kor­mány elé? A szükséges munkák egész tö­mege, hogy az országot kiszakítsák a gazda­sági elmaradottságból és megnyissák a jó­lét és pénzügyi cselekvő-képesség forrá­sait, mindjárt az első öt esztendőben har­madfélszeresnél is nagyobbra emelték a kiadásokat, holott ugyanakkor az adójöve­delem nem gyarapodott. S bekövetkezett az 1873-iki bécsi válság, a melynek az utó­hatását Magyarországon is súlyosan és so­káig megérezték. De Magyarország anyagi ereje a megpróbáltatásnak ez idejében fé­nyesen bevált és hála a hazafias áldozat­készségnek és a pénzügyi vezetők kiváló képességeinek, sikerült a bizalmat fölkel­teni, a hitelt emelni és az államháztartás­ban teljes rendet teremteni. A magyar költ­ségvetés alakulásának jellemzésére csak néhány adatot akarunk itt fölsorolni. A pénzügyi igazgatás végeredményei voltak: Év Kiadás Bevétel forintokban 1868 109,912.000 112,392.000 1872 253,453.000 203,241.000 1877 234,841.000 225,243.000 1882 339,224.000 293,950.000 1887 368,638.000 323,338.000 1892 405,918.000 443,311.000 1895 467,792.000 467,811.000 Tehát aránylag rövid idő alatt, 27 éven belül Magyarország kiadásai 109 millióról 467 millióra szaporodtak, tehát 328 száza­léknál többre, s ugyanilyen mértékben, sőt jóval tetemesebben szaporodtak a bevéte­lek is. A legjelentősebb körülmény pedig ezekben a tényekben az, hogy Magyaror­szág hat év óta kiirtotta költségvetéséből a hiányt, s minden esztendőben tetemes fö­lösleget ér el. Mint minden európai állam, Magyaror­szág is igénybe vette 1867. óta a közhitelt s tetemes államadósságot csinált, a mely azonban ma már nem olyan nyomasztó, mint évekkel ezelőtt volt, mert az állami pénzügyek javulása lehetségessé tette a kamatlábnak önkéntes konverzió utján va­ló leszállítását. Mindazáltal az államadós­ság, a mely 1868-ban csak 268,852.925 forintot tett, egész 2000 millió forintig emelkedett, s igy a kamatszükséglet 126,945.000 forint lett. Az ország azonban - s ezt hangsúlyozni kívánjuk e helyen ­sokkal könnyebben viseli ma a kamatter­het, mint két évtizede a harmadát. Magyar­ország nemcsak elérte az egyensúlyt állam­háztartásában, de egyszersmind megsze­rezte az anyagi erőt, hogy megfeleljen köz­műveltségi feladatainak, műveltséget és erkölcsöt terjeszszen, igazságügyét a mo­dern kívánságokhoz alkalmazza, útjait ki­építse és vasutait állami birtokba és keze­lésbe vegye. A magyar kormány a rende­zett valuta fontosságát is fölismerte és megindítván az értékreformot a monarhia mindkét államában, oly munkát végzett, a mely a monarhia pénz- és hitelügyi fejlő­désére korszakalkotó jelentőségű. Az ország hitelügyének fejlődéséről ezen a helyen csak néhány szót mondha­tunk. Csak a következő adatokra szorítko­zunk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom