Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

1839-ben alapították az első takarékpénztárat, 1842-ben az első bankot; a jegybank 1852-ben alapította az akkori régi Pesten első magyar fiókintézetét két millió alaptőkével. 1867-ben volt Magyarországon: 5 bank, 105 takarékpénztár és egy földhitelintézet. Ennek az évnek az elején volt az országban kilenczszáznál több bank és takarékpénztár és 700 szövetkezetet. 1867-ben a magyar pénzintézeteknél a takarék- és egyéb betétek 71 millió forintra mentek, az 1894-ik év végén kerek 1150 millió forint betét-állományt mutattak ki. Az összes magyar bankoknál van váltó körülbelül 450 millió forint értékben, értékpapír 130 millió forint értékben; kölcsönt adtak 620 milliót, előleget 80 milliót. Magyar záloglevél körülbelül 320 millió forint értékben van forgalomban. Csak felsoroljuk ezeket az adatokat s nem akarunk összehasonlításokat tenni, mert tudjuk, hogy ezen a téren még nem vagyunk nagyon magas fokon. De azért nyilvánvalóvá tesznek ezek a számok egy olyan emelkedést, a melyhez nem kell sok magyarázó szó. Mutatják, hogy Magyarország rövid időn óriás haladást tett hitelügyeinek szervezésében, hogy sokkal több történt, mint egyszerű alapvetés a jövő számára s hogy a jövőre bízvást várhatjuk a nyugodt és biztos továbbfejlődést. Sajtó, irodalom, előadó művészet 21 Irta: Rákosi Jenő A napisajtó, az irodalom és az előadó művészet közmívelődésünknek és minden közmívelődésnek olyan hármas csúcsa, mint topográfiánknak nemzeti czímerünkbe felvett három csúcsa: a Tátra, Fátra és a Mátra. Ha történetüket előadjuk, megírtuk jóformán mívelődési történetünket. A mi még ehhez tartozik, - az ország anyagi részeinek fejlődése: politika, közlekedés, közoktatás, kereskedelem és ipar, - az amaz első háromnak úgyszólván természetes alapja és háttere s vele bizonyos arányosságban van. Az anyagi rész gondolható, sőt él és kifejlődik amazok nélkül is; sajtó, irodalom, művészet csak az anyagiak alapján van és nálok nélkül egyáltalán nincsen. Történelmünk oly különösen fejlődött, hogy nemzeti életünk emez eszményi része - művészet és irodalom - periodikus életet élt. Egyszer volt, másszor nem volt. Folytonosságot csak legutóbbi százéves története mutat. Elmúlt századokból vannak iróink, költőink, kiknek értéke az időkkel daczol; de nincsen irodalmunk, melynek irányzata, hagyománya, öntudata volna. Ez áll a művészetekre is; a sajtó pedig és az előadó művészet úgyis Európa legnagyobb részében az utolsó száz év szülöttje. Szellemi életünk fejlődésének különösségét az álladalom alkotmányos szervezete okozta, a mely a nemzetet a lehető legnagyobb mértékben deczentralizálta. Ez ország nemzeti főváros, központi egységes szellemi élet nélkül élt. Ehhez járul, hogy a voltaképeni populus, a politikai nemzet nem élt városi életet és a legújabb időkig nem gyakorolta hatását a városoknak több2i író, újságíró, politikus (1842-1929), a Budapesti Hírlap (1881) megalapítója.