Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

Tizenhétezer katona a Vérmezőn. P5S n if Események a Vérmezőn - Saját tudósítónktól Budapest, máj. 5. Tizenhétezer katona a mezőn és ötvenezernyi néző köröskörül a domboldalakon: ez a rengeteg tömeg lepte el ma reggel a budai vár túlsó oldalát a májusi nagy csapatszemle alkalmával, a mely, beleilleszkedvén az ezredéves ünnepek keretébe, ezúttal mintha külön magyar nemzeti jelleget is kapott volna. A nemzeti karakter fájdalom csak addig terjed, a meddig a honvédek vörös zsinórja világított, a meddig a fehér prémek és forgók látszottak, azontúl német vezérszóra lépdeltek a bakák, kocogtak a huszárok és dübörögtek az ágyuk. De hát, a mi millenáris ünnepnek nem igen illett be, látványnak gyönyörű volt. Tessék elképzelni a Vérmezőt, ezt az óriási amfiteátrumot, a melynél különbet, sőt a melyhez hasonlót a római cézárok fantáziája ki nem gondolhatott és kincstára létre nem hozhatott. A rengeteg cirkusz emelkedő oldalain feketéllett a néptömeg, három vörössel bevont tribünön minden előkelősége az ünnepünkre eljöttekkel megszaporodott Budapestnek, mellettük mérhetetlen vonalban, körös körben a főváros látványosságra váró népe abból a fájtából, a mely kétezer esztendővel ezelőtt panem et circenses után kiabált. A ki oda nem fért, a vár oldalain helyezkedett el, s a bástyákat szállta meg. Miattuk fujhatott a májusba nem illő, jeges szél, meg nem mozdultak a helyükről. A Krisztina-köruton nagy kocsierdő mindegyik pasasérjára várakozva, lenn a mező szélén eleven korlát gyanánt, hogy a tömeg rá ne szakadjon a csapatokra,