Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

sitsa az állami élet nyugodt fejlődését és felvirágozását. Mérvadó szerep jut a haza sorsának intézésénél az országgyűlésnek; azért hő óhajtásom az is, hogy az országgyűlés mindkét házának minden egyes tagja is áthatva hivatásától, valamint azon tudattól, hogy ebbeli állásával nemcsak különös jogok, hanem kötelességek is összekötvék az ország irányában, mely a törvényhozástól anyagi és szellemi jólétének gondozását és előmozdítását méltán várja, szorgalom és hasznos munka által e várakozásnak megfelelni igyekezzék, mely működésében teljesen összhangzó támogatásomra és kegyelmemre mindenkor számithat. S e nemes feladatot kölcsönös bizalommal és közös erővel teljesítve valósulni fog a mai ünnepélyes ülésükben hirdetett kegyeletes törvényben foglalt azon kijelentés, hogy »szilard alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, a melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi«. Adja az ég, hogy ugy legyen, most és mindenkor! (Lelkesült, zajos éljenzés.) A beszéd az összes jelenlevőkre mély hatást gyakorolt, hogy maga a király is alig volt képes megindultságán erőt venni. A mikor pedig Szilágyi Dezső a királynéról emlékezett meg beszédében, az összegyűlt törvényhozók zajos ovácziókban törtek ki; a királynő szívélyes köszöntéssel fejezte ki háláját. Az ünnepi aktus után a törvényhozás tagjai lelkes hangulatban oszlottak szét. Az utczákon. Az utczák beszögelléseinél erősen összetorlódott az emberáradat és nemcsak itt, hol látszólag a tolongás veszélyes mérveket öltött, hanem az útvonal mentén is a legnagyobb rendet tartotta fenn, ugy, hogy még a kordonok felállítása előtt is már a legszebb sorfal állott össze, melyen alig lehetett áthatolni. Mindazonáltal azok, akik tribünhelyeikhez kívántak jutni, majdnem mondhatnók, kényelmesen érkezhettek el helyeikhez. A váczi-uton végig már 9 órakor állt fel a gyalogság, az alkotmány-utcza és Podmaniczky-utcza sarkán, az Andrássy-ut torkolatánál egy-egy század huszár és a fürdőutczán végig honvédek képezték a sorfalat. Csupa magyar fiu az egész katonaság, kedves és előzékeny a közönség iránt és engedékeny addig, a meddig a regula engedte. Kedélyes, örömteljes volt a nép hangulata és az élelmes üzleti szellem friss virstlivel, finom sörrel és ropogós pereczczel meg zsemlével igyekezett táplálni az éhezőket, felfrissíteni a szomjazókat. Egyes vendéglők előtt csapra ütöttek egyegy hordó kőbányait s a »stehbier« rohamosan fogyott. A néphumor is megnyilatkozott. Egyegy gyerek felkapaszkodott a váczi-körut terebélyessé válni kezdő fáiba és kényelmesen nézett az ágak közt. - Hogy a tribünhely, öcsém? - Nekem semmibe se került, de odaadom urambátyámnak negyven forintért, csak ugorjon fel. Tréfálkozás, dévaj élezelődés járta mindenütt, mialatt a közönség sorakozva is igyekezett kiválogatni a legjobb helyeket. A rendőrség rendeletbe adta, hogy az u. n. repülő tribünök, ládák, létrák, kocsik felhasználása tilos. Tilos volt az igaz. De ha a rend éber őrei egy-egy kéthatosos álló