Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

helyről lekergették a fizető nézőközönséget, mire hátat fordítottak, már is uj vendég kapaszkodott a veszedelmes helyre. Végre is abbanhagyták - mert kénytelenek voltak vele - a közönség védelmét és a szerecsen-utcza torkolatánál olyan bástya épült létrákból, hogy nézni is szédület volt. Óriás derültséget keltett, mikor egy-egy sarokról elabajgatta a rendőrség az odajött szeméthordót, a ki kocsijával odaállt és fizetéses tribünhelyeket árult. Mikor jó szóra nem ment, a rendőr ur megfogta a ló kantárszárát és elvitte a tribünt közönségével együtt a másik utczába. Tizenegy óra felé a fürdő-utcza sarkán hallatszottak a hírnökök ezüst harsonái. És közvetlenül utána megkezdődött a szemkápráztató látvány. Mire a menet eleje a lánczhid-térre érkezett, a soron végigszáguldó hírnök hozta vissza a rendelést a pihenőre. A lovasok leszálltak lovaikról és élénk beszélgetés keletkezett a sortálló közönség és a banderisták között. Közel egy óra hosszat tartott e pihenő és midőn ismét lóra kaptak a leventék, a közönség megint visszatért helyére és várta a menetet, mely gyönyörű rendben haladodt. Egyes házakból, igy a marokkói-utczában, rózsákat és virágokat dobtak egyik-másik banderistának és különösen az esztergomiak annyi rózsát kaptak, hogy a lovászának és a lónak is jutott. A koronát a nép levett kalappal, éljenzéssel, a katonaság tisztelgéssel fogadta. Természetes, hogy a nép saját ismert alakjait, a kormány embereit és a herczegprimást viharosan megéljenezte. Imponáló látvány volt a közönség elvonulása és a diszfelvonulás elhaladása után. Mint a gátját áttört tenger szakadt egybe e két szép sora és sietett hazafelé, ugy, hogy a magasból nézve, fej fej mellett levőnek látszott. A lánczhidnál. A lánczhid ugy pesti, mint budai oldalán már reggel 8 órakor nagy embertömeg hullámzott. A tribünök, a házak erkélyei megteltek szép hölgyekkel. A mikor a tömeg már annyira felszaporodott, hogy a közlekedésnek útjában állott, lovas és gyalogos rendőrök Zsilinszky Károly vezénylete alatt kordont vontak. Féltiz óra tájban egy század huszár és egy század tüzér érkezett meg a lánczhid pesti oldalán és kiegészítette a rendőrség által vont kordont. Tiz órakor a lánczhidon beszüntették a forgalmat és még a gyalogjárókon sem bocsátottak senkit keresztül a hidon. Tizenegy órakor a lánczhid budai oldaláról hangos éljenzés hallatszott. Az udvar fogatai robogtak a hidon keresztül. A közönség Stefánia főherczegnő láttára lelkesült éljenzésben tört ki. A főherczegnő szívesen köszönte meg az üdvözlést. József főherczeg és családja szintén lelkes ovácziók központját képezte. A fogatok a lánczhidtól balra, az uj országház felé robogtak. Az el-elhaló éljenzés jelezte, hogy egyre közelednek az országház épületéhez. Az udvar visszaérkezését 12 órára jelezték. A közönség ez idő alatt helyéről meg sem mozdulva várta az udvart és a hódolódiszbandérium elvonulását. Sehol semmi zavaró inczidens nem történt, sehol hangos szó nem hallatszott. Végre mindjárt tizenkét óra után hat lovas herold jelent meg a Ferencz József-té-