Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

BUDAPEST A VILÁGBAN ÉS AZ ORSZÁGBAN - Magyarország közgazdasága és közművelődési állapota (részletek Matlekovits Sándor könyvéből)

dapest-bécsi dunajobbparti vasúti vonal megnyílt és az államvasutaknak eddig szétszórt és kezdetleges pályaudvarokon lebonyolított összes személyforgalma az újonnan létesített központi (ma keleti) pá­lyaudvaron összpontosittatott. Az osztrák­magyar államvasút államosítása, valamint megelőzőleg a zóna-dijszabás behozatala a főváros személyforgalmát nem remélt mó­don növelte. Hozzájárult még 1887 óta a helyi érdekű vasutak hálózatának fokoza­tos kiépítése, mely a szomszédos közsé­gekkel való forgalmat úgyszólván megte­remtette. A vasúti forgalom fellendülésével a du­nai gőzhajói forgalom korántsem tartott lé­pést. A dunai forgalmat 1895-ig az egyetlen Dunagőzhajózási társulat tartotta fenn, melynek személyforgalma azonban az utolsó években - különösen a vasúti köz­lekedés olcsóbbulása folytán - tetemesen csökkent. Az 1895-ben alakult magyar fo­lyam- és tengerhajózási társulat a dunai személyforgalmat ismét valamivel élén­kebbé tette. Az a rendkívül nagy emelkedés, mely a személyforgalom tekintetében 1874 óta észlelhető, e szerint kizárólag a vasúti for­galom tökéletesbülésétől ered. 1874-ben Budapest összes vasúti és gőzhajózási sze­mélyforgalma 1,752.000 személyre rúgott (ebből 472.000 a hajóforgalom). Egészen 1882-ig nem mutatkozott semmiféle szá­mottevő emelkedés a forgalomban, innen kezdve lassanként emelkedett és 1888­ban 3,227.000 személyre rúgott. A zóna­dijszabásnak 1889. augusztus 1-én való életbeléptetése következtében az állami vasutak forgalma egyszerre megkétszere­ződött, minek folytán a főváros összes sze­mélyforgalma több mint két millió sze­mélylyel növekedett. Innen kezdve roha­mosan erősbödött a forgalom, úgy hogy 1896-ban már a 14 millió személyt megha­ladta. Helyi közlekedés A főváros helyi közlekedésére szolgáló intézmények közül - a dunai helyi közle­kedésre szolgáló hajókon kivül - a közúti vasút a legrégibb. Pesten 1866-ban, Budán egy évvel reá épült az első lóvonatu közúti vasút, melyeknek 1878-ban történt egyesí­téséből a budapesti közúti vasút keletke­zett. Ez az idők folyamán annyira fejlődött, hogy pályahossza 1896-ban már 48 kilomé­ternyi kiterjedést nyert; a hálózatnak a leg­utóbbi két év alatt villamos üzemre történt átalakítása és újabb vonalakkal való bőví­tése a főváros helyi közlekedésének törté­netében fordulópontot jelent. Terjede­lemre nézve és forgalmának nagyságára nézve vetekszik vele az 1889-ben alakult villamos városi vasút, a fővárosnak első vil­lamos erőre berendezett vasútja. E két vál­lalathoz csatlakozott újabban a budapest­ujpest-rákospalotai villamos vasút és a Fe­rencz-József földalatti vasút. A többi fenn­álló közlekedési vállalatok a budai hegy­pálya (sikló), a svábhegyi fogaskerekű va­sút, a margitszigeti lóvasút, továbbá az ala­gút és a három nagy dunai híd. Ezen közlekedési eszközök rohamos tö­kéletesbülése folytán a helyi személyfor­galom óriási mértékben emelkedett, mint ez az országos kiállításon bemutatott gra­fikus rajzban szemlélhetővé volt téve. Az összes személyszállító vállalatok forgalma 1875-ben 20,863.000 személyre rúgott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom