Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

BUDAPEST A VILÁGBAN ÉS AZ ORSZÁGBAN - Magyarország közgazdasága és közművelődési állapota (részletek Matlekovits Sándor könyvéből)

felé szállíttatik; a legnagyobb mennyiség Magyarország különböző részeibe adatik el, de jelentékenyebb mennyiségek szállíttatnak Ausztriába (leginkább Bécsbe és Csehországba) és Francziaországba is, utóbbi országba juhok. (...) Közlekedés Az anyagi műveltség és a forgalom fokozódásával a közlekedési eszközök tökéletesbülésének is lépést kellett tartania. A mult században és századunk első felében, egészen 1846-ig, az országutakon kivül a Duna volt a főváros egyetlen forgalmi eszköze. Már 1827-ben történt ugyan kísérlet egy vasút építése iránt és a pest-kőbányai 19 úgynevezett lebegő vasút létre is jött, de forgalmának csekély volta miatt csakhamar beszüntettetett. Hosszas sikertelen tárgyalások és kísérletezések után végre 1846. július 15-én megnyílt az első vasúti vonal, mely Pestet Váczczal kötötte össze. Két évvel rá megnyílt a czeglédi vonal is; az ezután következő 13 év alatt Budapestről kiinduló újabb vonalak ugyan nem épültek, de azért Budapest forgalmi jelentősége nagyban emelkedett a már megkezdett vasúti vonalaknak nagyobb távolságokra való kiépítése által. Igy jutott Budapest a váczi vonal lassankénti kiépítése által már 1850 végén Bécscsel közvetlen vasúti összeköttetésbe, 1854-ben déli irányban már Szegedig, 1857-ben Temesvárig volt a vasúti hálózat kiépítve, s ugyanez évben Debreczen, a következőben Nagyvárad és Arad, majd két évvel rá Nyíregyháza és Kassa is bevonatott a forgalmi hálózatba. 1861-ben a déli vasút kanizsai vonalának megnyíltával Budapest közlekedése délnyugati irányban Pragerhofig nyert vonalat. Innen kezdve azután rohamosan fejlődött a magyar vasúti hálózat és a Budapestről kiinduló vasúti vonalak is folyón szaporodtak. 1867-ben kiépült a hatvani vonal és a kőbányai felső pályaudvarról a józsefvárosi és a kőbányai alsó pályaudvarra vezető szárnyvonalak; 1870-ben Kolozsvárral, 1872-ben Ruttkával, 1875-ben Gráczczal létesült az összeköttetés. Megvalósulásához közeledett Széchenyi 1848. évi programmja: »A magyar kereskedelem és iparfejlődés gyűlpontja Budapest, ez az ország szive, melynek irányában úgy lehet tekinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi főeret, mely a szívből a vérforgást az ország véghatáráig eszközli. E szerint Budapestről, ezt mint központot tekintve, úgy kell fővonalakat vezetni, hogy azok hazánkat világkapcsolatba juttassák s e jótéteményt lehetőleg minden országrészre áraszszák.« Jelentékeny mértékben tökéletesbült Budapest vasúti hálózata 1877-ben a ferenczváros-kelenföldi, kőbánya-hizlaldái és ferenezváros-kőbányai vonalak kiépítése által. 1879-ben a fővámház is bevonatott a vasúti hálózatba, 1882-ben a rákos-ujszászi vonallal újabb nagyjelentőségű lépés történt a magyar államvasutak versenyképességének fokozására. Ugyanakkor szaporittattak a főváros területén lévő állomások és megnyílt a budapest-szabadkai vonal. A legnagyobb fellendülés azonban 1884-ben állott be, a midőn a bu19.1827-28 között épült és üzemelt. A gerendapályára erősített sínszálak azonban nem váltak be, így lebontották. (A szerk. megj.)