Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

Oh, tisztelt polgári társadalom és tisztelt polgári hatóságok, hiszen önök már pirulni sem tudnak és nagyon természetes dolognak tartják, sőt hatósági védelemben részesitik az olyan dolgokat, amiknek hallatára mi elborzadunk. A polgári társadalom temérdek szennyese közt egy ujabb darab a bordélyház-szállodák ügye, az ingyen dolgozó és gazdáiknak fizető „szobalányok" ügye. Mi undorral fordulunk el ettől a látványtól és megkönnyebült szívvel mondjuk: Az ilyen romlott társadalom sokáig nem állhat nekünk ellen. Mert mindazok, akiknek van tisztességérzetük, látván az ilyen és hasonló ocsmányságokat, elfordulnak az uralkodó rendtől és azokhoz fognak csatlakozni, akiknek lobogójára fölvan irva: Le mindennemű rabszolgasággal! És föl van irva az is, hogy: Le mindennemű prostituczióval! Suhogó (Népszava, április 1.) Extra proletárok Flavius József, a zsidóból lett jeles történetíró, egy alkalommal azt mondotta: Minden ami rossz, felülről jön. Ma, a sok lezajlott évszázad után, ha megfigyeljük Flavius mondásának czélzatát, hamar rájövünk, hogy e tekintetben még mindig szilárd változatlanság uralkodik: ha a vagyonos osztály bármi rossz szokásokat óhajt meghonositani, azok követőkre találnak. Az utánzások, a nagyravágyási hóbort anynyira elvan harapódzva a társadalom minden rétegében, hogy szinte kiirthatatlan. Mig a szorgalmas munkás dolgozik és izzad, addig a vagyonosokkal ingerkedik a tétlenség ördöge. Kieszelnek minden módot, hogy elfásult érzésüket uj életre keltsék; lóverseny, fürdő, estélyek és a zöld asztal élvet, vigaszt és kéjt ad az uri osztálynak. A lóversenyre a szegény ember is elviheti utolsó garasát, fürdőre is elmehet szolgának; a zöld asztalnál csak a pénz beszél, s a szalonok leeresztett selyemfüggönyei mögött kéjt ád a proletár gyermeke. Ezen erkölcsi szempontból hitvány szokások leszivárognak lassankint a társadalom fenekére és ott újra megjelennek kissebb és kissebb kiadásban, de mindig felismerhetők, ha bármily eltorzított alakban jelennek is meg. A ragályos betegségek legveszedelmescbbikétől is könnyebb védekezni és embertársainkat megvédeni, mint a kártyázástól. Ha a mágnás-kaszinóban kártyáznak, miért ne kártyázhatnának a suszterinasok is a Wesselényi-utcza kávéméréseiben? Biz ők kártyáznak! De ne tessék azt hinni, hogy a suszterinasok a mágnások után a legrosszabbak; a legrosszabbak, azok már többnyire felnőtt, családos emberek és legtöbb esetben magán- vagy állami hivatalt viselnek. Az iparossegéd hiába erőlködik, ha pár garasa odaveszett, fizetni nem tud, egy markos pinczér galléron ragadja s megmutatja neki, merre hagyta az ács a nyilast. De a hivatalnok bizalmi állást tölt be, és kezei közt megfordul mások pénze; egyet gondol, egy hibás lépés és ő - elbukott örökre. Alig van nap, hogy ne olvasna az ember ilyen és ehhez hasonló esetekről, melyek vagy börtön, vagy gyilokkal záródnak le. Egyes áldozatokat a nő üz az örvénybe, ki férjének csekély fizetéséből nem képes fényes estélyeket rendezni és számítás nélkül cselekszik, míg végre eladósodva,