Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

tendőn által sokat utazik, az ország külöm­bőző vidékein sokat lát és hall, ő mondja el a dolgot a következőképpen; Nagy-Szőllősön, Sopronban, Zala-Eger­szegen, M.-Szigeten és még több vidéki városban huzamosabb ideig voltam e nyá­ron megszállva. Az illető szállodákban azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett „szoba­lányok" hallatlanul tolakodók, hogy a bu­dapesti bárczás nők azokhoz képest való­ságos apáczák. Tisztességes - gyakran csa­ládos - utazókra ráerőszakolják magukat és a nyilvános prostituáltaktól különben irtó­zó vendégeket is leterítik tolakodásukkal a tisztesség útjáról. Mivel pedig az illető szobalányok többnyire semmiféle orvosi ellenőrzés alatt nem állanak, az eredmény az, hogy sokszor - különben jóravaló - csa­ládos férfiak is utálatos betegségekkel megterhelve, hagyják el az illető szállodát. Mindjárt az első helyen, N.-Szőllősön, kér­dőre vontam az illető szobalányt, jóakaró­lag intve őt és tudakolván töle emberhez méltatlan eljárásának okait. A leány őszin­tén elmondta aztán: hogy ő kénytelen a vendégektől minden áron pénzt szerezni. O ugy van megfogadva szobalánynak, hogy a szobalányi tennivalókat teljesen ingyen kö­teles elvégezni, ezenfelül pedig köteles, élelmezési dij czimén, a főnökurnak ha­vonként 30 forintot fizetni. Ezt az összeget tehát feltétlenül megkell keresnie, de még ennél többet is, mert ruházkodni is kell, meg aztán tartásdijat is kell fizetnie gyer­mekéért, kit uri atyja nem akar elismerni. Tudakozódásomra aztán a többi helyen is rájöttem, hogy a szobalányok gazdájuknak ingyen dolgoznak és azonfelül 20-tól 50 forintig emelkedő ellátási dijat fizetnek, amit a vendégeken kénytelenek megke­resni. És éppen Szőllősön történt az, hogy a szobalányt elcsapták, mert sok időt szen­telvén szeretőjének - egy hozzávaló ko­csislegénynek - nem birt eleget keresni, és nem volt képes a 30 forint kosztpénzt meg­fizetni. Hasonló dolgot tapasztalván észa­kon és délen, keleten és nyugaton, az or­szág külömböző vidékein: azt hiszem, bát­ran megállhat azon föltevésem, hogy igy van ez az ország valamennyi, vagy legalább is a legtöbb vidéki szállodájában. (A fővá­rosban nem volt alkalmam tapasztalatok szerzésére.) Ez a száraz tényállás, emiitett elvtársunk előadása szerint. Mi nem vállalkozunk a dolog kiszinezésére és bővebb tárgyalásá­ra. Eleget beszél az a néhány szó, szinez­getés nélkül is. Hanem leszünk bátrak né­hány kérdéssel fordulni a tisztelt és tisz­tességes hatóságokhoz. Kérdezzük pedig a következőket: Disznó állapot-c a fönt vázolt, vagy nem? Van-e ennél gyalázatosabb elnyomás és undorítóbb rabszolgaság? Uzetett-e va­laha gazabb kereskedés a női testtel és er­kölcscsel, meg alávalóbb üzérkedés az em­beri egészséggel? Van-e ezekről tudomása az illetékes hatóságoknak, és ha van, szán­dékoznak-e valamit tenni ez ügyben, vagy nem? Mi tudjuk, hogy nem. Mi tudjuk, hogy kérdéseinkre adósok maradnak a felelettel azok, akikhez a kérdések intézve vannak. A polgári társadalom, a burzsoá-sajtó a leg­képtelenebb vádakkal illeti a szocziálde­mokrácziát! Hányszor látjuk a szoczializ­must, mint az erkölcstelenség melegágyát lefestve? Hányszor hangoztatják, hogy a szoczialisták nőközösséget akarnak és akarják a családi kötelékek clszakitását!

Next

/
Oldalképek
Tartalom