Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról
elolvasta után, tekintettel arra, hogy az irások között a levéltári szakmai munkát közelebbró'l érintő' publikációk nincsenek, illetve csak nagyon áttételesen vannak jelen. Mondhatnánk, a terjedelmi korlátok a Budapest történetének feltárására irányuló intézményi fenntartói elkötelezettség eleve kizárják, hogy egy ilyen tipusú, levéltári közlemények cimmel kiadott gyűjteményes kötet a levéltár tevékenységét teljes keresztmetszetében bemutassa. Mondhatnánk, s ezzel félre sem vezetnénk a tisztelt olvasót. Csakhogy ehhez még azt is hozzá kellene tenni, mert igy tisztességes és korrekt a dolog, a tematikus arányok vagy aránytalanságok bármely kötetnél nem csak térje "olmi kérdések lehetnek. Azokat a terjedelem korlátozottságával magyarázni, igazolni általában nem is lehet. Inkább függvénye ez a kéziratok nyújtotta meritési, válogatási bázisnak, vagyis annak, hogy a levéltár munkatársai miről irnak szívesen, mi ambicionálja levéltárosaink szakmai munkáját, publikációs hajlamát. Mit tartanak presztízsértékű tudományos kérdésnek, kutatásra érdemes témának. Ilyen összefüggésben minden bizonnyal szembetűnő az az aránytalanság, ami - levéltári közleményekről lévén szó - a történettudomány, illetve a levéltártudomány és módszertan témakörébe sorolható irások között, ez utóbbiak hátrányára megfigyelhető. Vajon véletlen, netán szerkesztői önkényt sejtető okkal magyarázható ez a fajta köteten belüli aránytalanság, vagy ennek általánosabb érvényű, szemléletbeli okai is vannak? A kérdés érdemi megválaszolása csak fővárosi levéltári nézőpontból aligha lehetséges. Az okok, az összetevők túlmutatnak a Fővárosi Levéltár falain. Ezek a legszorosabban összefüggenek a levéltáros szakma, a levéltáros hivatástudat mai állapotával, a szakma anyagi és társadalmi presztízsével, a közgondolkodás és a tudományos közvélekedés értékorientációs zavaraival, bizonytalanságaival, a tudományok, s ezen belül is a társadalomtudományok (nagyobbrészt tudományon kivüli szempontok alapján történt) presztízshierarchiát sugalló átrendeződésével. Társadalmi közeg A szellemi és mindenekelőtt a tudományos munka társadalmi megbecsültsége az 1969-es Tudománypolitikai Irányelvek megjelenése óta deklaráltan és a legtöbb területen ténylegesen, az anyagi ráfordításokat tekintve is nőtt. Ezen a tényen az utóbbi évek gazdasági recessziója sem változtatott. 1 Igaz, a fejlődés a "nulla növekedés" eredményeként ezen a téren is lelassult, a kutatások finanszírozásában erőteljesebb szelekció érvényesült, a tudomány azonban éppen a műszaki haladás gyorsításában, a gazdasági, társadalompolitikai feladatok megoldásában remélt megkülönböztetett szerepe miatt perspektivikusan is a kiemelten támogatandó területek közé tartozik. Ami természetesen korántsem jelenti azt - mint ahogy korábban sem jelentette -, hogy minden egyes diszciplína, kutatási program azonos mértékű anyagi támogatásban részesül. A differenciálás (más szóval: a szelektivitás) ma mindenekelőtt azon alap- és alkalmazott kutatási programoknak kedvez, amelyek kutatási eredményeik révén közvetlenül is segíteni tudják a társadalmi, gazdasági kibontakozást. Ez - érthetően - okozhat kisebb-nagyobb feszültségeket olyan kutató közösségek és egyéni kutatók körében, akik jelenlegi kutatási témáikkal nem találnak kapcsolódási pontokat a prioritást élvező kutatási irányokhoz. Különösen igy van ez a levéltárak szakmai, tudományos és módszertani
