Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról

Szántó Ferenc ELŐSZÓ ÜRÜGYÉN A LEVÉLTÁROSI HIVATÁSRÓL E kötettel immáron a harmadik száma jelenik meg a Fővárosi Levéltár Közleményeinek. Ez is (miként az elsó', az éppen egy évtizede megjelent kötet) arra tesz kisérletet, hogy egyfelől friss áttekintést nyújtson a levéltár életéró'l, másfelől nyilvánosságot teremtsen az intézményen belül folyó szerteágazó tudományos, kutató munka egy-egy részeredményéről, harmadrészt szóljon társintézményeinkről, az ott folyó munkákról, és negyedrészt teret biztosítson fővárosunk legújabbkori történetének egy-egy időszakát a szemtanú hitelességével bemutató, megvilágító visszaemlékezéseknek. A terjedelem takarékossági okokból mintegy harmadával csökkentett kiadvány felépítése, belső szerkezete nagyjából egészében a két korábbi kötet felépítését követi, súlypontjában most is a Budapest történetét feldolgozó, "műhely" jellegű tanulmányok és visszaemlékezések, továbbá a levéltár életével, múltjával foglalkozó irások állnak. Ezt kiegészíti két társlevéltár történeti ismertetője és a levéltár új és régebbi kiadványainak bemutatása. A nagyobb terjedelmű kéziratányagból kiválasztott, e kötetben közreadott, nagyobbrészt a levéltár jelenlegi és volt munkatársai tollából eredő irások időben és tematikusán széles skálán mozognak. A szerzők Buda 1686. évi visszavív ás át ól a legutóbbi évtizedekig terjedő, mintegy három évszázados kornak egy-egy társadalmi, eszmei és politikai, üzem- és gazdaságtörténeti jelenségét, fejleményét világítják meg, főként az új kutatási eredmények, felismerések közreadására, eddig nem kellően vagy egyáltalában nem vizsgált fővárostörténeti területek feltárására helyezve a hangsúlyt. E gyakorlatból következik, hogy a közölt tanulmányok többségükben nem törekednek témájuk teljes körű feltárására, hanem elsősorban az újszerűség jegyében készültek. Az irások színvonala eléggé eltérő egymástól, hangvételük sem nem egyenletes, sem nem azonos s esetenként a szerkesztőbizottság sem azonosítja magát a levont következtetésekkel, megállapításokkal. Idézve az előző kötet bevezetőjének idevágó megállapítását, újból le kívánjuk szögezni, hogy meggyőződésünk szerint éppen a sokszínűséggel, újszerű megközelítéssel, a főváros-történet fehér foltjainak lehető felszámolásával segítjük elő Budapest igaz múltjának, reális tényeken alapuló feltárását, valós történetének megírását. Tematikus arányok, tüneti jelenségek Az olvasó a publikációk között minden bizonnyal talál majd magának érdekes, érdeklődését fölkeltő, esetleg továbbgondolásra érdemes Írásokat, és valószínűleg a szaklevéltárosok egy részében hiányérzet is támadhat a kötet