Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Felhő Ibolya: Buda város 1857. évi műemlékjegyzéke

Felhő Ibolya BUDA VÁROS 1857. ÉVI MŰEMLÉKJEGYZÉKE A műemlékek védelmének gondolata - mint ismeretes - Magyarországon az 1840-es években kezdett megerősödni, illetve kibontakozni. Ennek megnyilvánulásaként elegendő itt Kossuth Lajosnak 1848. nov. 30-án kelt, Budához és Pesthez intézett rendeletére utalnunk. Ebben Kossuth, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke országos gondjai közepette a következőket irta: "A' tudományt harczok között sem szabad felejtenünk, sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk, minél fogva Pest-Buda hatóságának, ugy a' sánczolási munkák körül felállított ügyelőknek meghagyatik, miként szigorú vigyázattal legyenek a munka közben itt ott találandó régiségekre és tárgyakra, legyenek azok egyes nagyobb kisebb réz, vas, kő anyag 'sat. eszközök, vagy gyűrűk, pénzek, fegyverek, edények 'sat. azokat a lelhely és mélység pontos feljegyzésével foglalják le a múzeum számára, és az academia titoknokának (Bors utca 222. szám alatt) tegyenek róla jelentést."

1 A szabadságharc bukása után bekövetkezett önkényuralom idején a műemlékvédelem szervezetének kialakítása és működésének irányítása természetszerűen a bécsi kormány, illetve az általa létrehozott Kaiserliche und königliche Zentral Commission für Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale hatáskörébe került. 1854-ben az osztrák kereskedelmi, ipari és középitési miniszter a budai közigazgatási kerület műemléképületeinek konzervátorává (mai szóval élve felügyelőjévé) kinevezte Dr. Michael Haas katolikus iskolainspektort.

2 O jelezte 1855. szept. 24-én a budai helytartótanácsi osztálynak (K.k. Statthalterei Abtheilung Ofen), hogy az Óbuda fölött lévő lőpormalom közelében a régi római vízvezeték három pillérét hatósági engedély nélkül felroobantották és építési anyagként használták fel. E bejelentés után a budai helytartótanácsi osztály elnöke, Anton Augusz körlevelet küldött ki a budai helytartótanácsi osztály területén levő megyéknek és városoknak. Ebben a "Magyarország múltjából származó legrégebbi emlékek (Denkmäler) elpusztításának megakadályozására, amely elpusztítást a tudomány és történelem minden barátjának mélységesen fájlalnia kellene", elrendelte, hogy a megyék és városok területén található, történelmi nevezetességű épületmaradványokról, műemlékekről és hasonlókról - akár ókoriak, akár középkoriak - a helység lelkipásztorának közreműködésével készítsenek jegyzéket az építési tisztviselők és azt küldjék be a helytartótanácsi osztálynak. 3 E felszólításra a két testvérváros, Pest és Buda tanácsa utasította saját mérnöki hivatalát, hogy készítse el a kívánt jegyzéket. A pesti mérnöki hivatal vezetője, Jovannovich Demeter főmérnök 1855. dec. 20-án a helybeli lelkipásztorral lefolytatott megbeszélés alapján azt jelentette Pest város tanácsának, hogy egyiküknek sincs tudomása ilyen épületmaradványokról és müemlé-