Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

vétel között eltelt idó'szak jelentősen túllépte az egy hónapot, sőt, az évről évre áthúzódó ügyek arra utalnak, hogy a féléves időeltolódás sem volt ritka. Mindez a feladatok növekedésével természetesen tovább romlott az évszázad végére, hiszen kutatásunk lezárásakor 51 későbbi felvételű leltár volt az ügyiratban, s ez már egyévet meghaladó csúszás, ami az ügyek túlnyomó részét ugyanilyen mértékben kellett, hogy érintse. Az időeltolódás okainak vizsgálatára itt nem vállalkozhatunk részletesen, elvben éppúgy lehetett az adminisztrációs munka lassúsága, mint pl. a gyám kirendelése körüli perek elhúzódása miatt is.

34 Az özvegyek aránya az örökösök között a következők szerint alakult: Van egyedül, Nincs adat Összesen kis-, vagy Nincs (vagy nem Összesen nagykorú azonos itható) gyermekkel FŐ 393 243 28 664 % 59,19. 36,60 4,21 100, 0 A feltárt inventáriumok szük 40%-a esetében nem maradt hátra özvegy, s további néhány alkalommal nincs biztos adatunk létéről. Az özvegy hátrahagyása nélkül elhunytak igen jelentős része, 41,56%-a után maradt legalább egy kiskorú örökös. Az általános jogszabályok az örökösödés (örökités) két fajtáját különböztették meg: egyrészt az ún. törvény-, másrészt a testamentum szerintit. Mindkét esetre vonatkozóan számos törvényt, rendeletet alkottak, alapvető rendszerük és szemléletük Werbőczy óta változatlan maradt, s a módositások, kiegészítések többnyire csak szük rétegeket érintettek. A törvények mellett meghatározó szerep jutott az osztályban a helyi szokásoknak is, amelyek alapján gyakran - különösen a zártabb világú kistelepüléseken - a jogi szabályozástól eltérő módon intézkedtek.

35 A törvény szerinti öröklés során az utódok, illetve a család tagjai meghatározott sorrendben örököltek, örökölhettek. A sorrendiség az Ősi vagyonra vonatkozóan pl. általában a leszármazók-felmenők-oldalág-hitvestárs sort szabta meg, s az igy ötökoe nélkül elhaltak vagyona háramlóit az uralkodóra (földesúrra, stb.). E sorrend azonban megtévesztő is lehet, hiszen számos, egyéb körülményt is figyelembe kellett venni: a feudális jogrendszer pl. ingatlanok vonatkozásában a fiágat részesítette előnyben, a leányok részére pedig az ún. negyedet

36 biztosította, ezzel, s számos más megkötéssel különbséget téve - az ősiség alapján - a vagyon származásában is. Kisebb jelentőséggel, de szintén a vagyonszármazás szempontjából számos megkötés élhetett a családon belül is, amelyek követésére számontartották azt is, egy-egy tárgy mely ágon került a család birtokába.

37 Ezeknek alapján a hátramaradt hitves - egyéb örökös hiányában is - csak kivételesen részesülhetett az elhunyt ősi vagyonából.

38 A városban az ősi vagyon kevéssé jellemző, de az özvegynek a lakás joga akkor is megadatott, ha tulajdonostársként nem szerepelt a telekkönyvben. Ugyanakkor az ősi vagyonra vonatkozó, törvénytől eltérő módon rendel-