Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

kező végrendelet "törvénytelen, mivel az ó'si Jószágról tétetett Testamentom akár ingó, akár ingatlan Jószág légyen az, mindenképpen eró'telen." 39 Az ó'si vagyonban az örökösök rendjében csak a negyedik helyen állt az özvegy, a szerzeményiben viszont még a leszármazók mellett is jelentó's rész illette meg.

40 A szerzeményi vagyonra - gyermekek hiányában - szinte teljes egészében az özvegy a törvény szerinti örökös, amikor pedig leszármazók is maradnak az elhunyt után, a menyegzó'i ajándék és a hitrész

41 képezik az özvegy által elfoglalható részt. A vagyon a továbbiakban már megosztásra kerül, a következó'k szerint: - a közös szerzeményű ingóságok, zálogok és kereset fele az özvegyé, másik felén a gyermekek fejenként osztozkodnak, - a ruhák, ékszerek és a házasság előtti hitelügyletek kamatai mind az özvegyet, mind a leszármazókat egyenlő' arányban, fejenként illetik meg. A törvény szerinti öröklés egyik helyi sajátossága volt pl. a pénzjövedelem származásában nem tettek különbséget a fenti módon: a készpénz öszszegét sommásan közölték, s mellette csak az aktivákat és passzívákat tüntették fel. Az utóbbiak számbavételét ugyan tételenként végezték, s gyakran feltüntették a hitelügylet keletkezési idejét is, de a megosztás során mindent közös szerzeménynek vettek. A törvény szerinti öröklés általános szabályaitól lényegesen eltérő módon lehetett örökíteni végrendelet segitségével, hiszen - mint láttuk - csak az ősi vagyonról nem volt teljes hagyományozási jogköre a testálónak. A szabad végrendelkezés joga már a kora középkortól megillette a nemeseken kivül a városi polgárokat is. Funkcióját tekintve többnyire a törvény szerintitől eltérő osztály megszabására szolgált, amit gyakran motiválhatott kitagadás, vagy más szempont is. A végrendelkezés okai között kell emlitenünk azt is, hogy igen gyakori volt a több házasság és az ezekből szármázó, nagyobb számú gyermek, s a - gyakran nagy korkülönbséggel született - leszármazottak bonyolult törvény szerinti örökösödését egyszerűsítették vele. A végrendeletekkel szabályozott osztály sajátosságai - az emiitett családi belviszályok mellett - számos egyéb, társadalmi és egyedi jelenségre utalhatnak, de fakadhatnak a jogalkotás fogyatékosságaiból is. A leltározás során - általában - nem került felvételre azon tárgyak sora, amelyek valamely örökös által elfoglalhatok voltak (pl. a már emiitetteken kivül a természetben örökített ingatlan), vagy ha jelezték is, értékét ritkán tüntették fel, igy az már csak megkezelithető marad, e kérdésekben a tanácsinál valószínűleg is pontosabb képet fognak nyújtani a perek során készített összeírások. A tanácsnál felvett inventáriumok tartalmazzák tehát az osztály alapjául szolgáló teljes vagyont, s a - végrendelet, vagy törvény szerint elkészített sommás összegszerű elosztást. Az osztozkodás gyakorlati bonyolítása a család feladata maradt, kiskorú örökösöknél a gyám ellenőrzése mellett. Gyakran találhatunk mellettük olyan kimutatásokat is, amelyek az osztály után, egyikmásik örökös részéről örökrésze terhére "természetben átvett" ingóságokról készültek. A vagyonleltár felvételét gyakran befolyásolta az elhalálozott személye, illetve az örökség nagysága és összetétele. Az egyetlen, mindig pontosan rögzített tétel az ingatlanokra vonatkozó volt, s általában ez is képviselte a fő vagyonrészt. A további részletezés felosztása a felvételnél megjelent tanács-