Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

V. Függelék - Somogyvári Erzsébet: Források Budapest múltjából V/B 1954-1958

FORRÁSOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL Főszerk.: Ságvári Ágnes. Bp. BFL. 1971-. V/B. Források Budapest történetéhez 1954-1958. Szerk.: Gáspár Ferenc, Szabó Klára. 1987. ( Budapest Fó'város Levéltára forráskiadványai, 9.) (Eló'zménye: V/A., Források Budapest történetéhez: 1950-1954. Szerk.: Gáspár Ferenc, Szabó Klára. 1985. XX, 453 p., (32) t. Budapest Fó'város Levéltára forráskiadványai, 9.) Budapest Főváros Levéltára a főváros egyesítésének 100. évfordulója alkalmából inditotta meg a Források Budapest Múltjából sorozatát, amely Budapest múltját eredeti dokumentumok közlése alapján tekinti át és mutatja be. A történelmi eseményeket a helyi tényezők összhatásában jeleniti meg, jórészt kiadatlan dokumentumok publikálásával. A forrásanyagot a városi élet menetének keretében hozza felszínre. A sorozat kezdettől fogva Budapest várostörténeti és helytörténeti igényeknek kivánt megfelelni. Ennek alapján készült el az V/A. kötet 1985-ben és a most nyomdai megmunkálása alatt álló V/B. kötet is, amelyet a jövő év első negyedében vehet kézbe az érdeklődő olvasó. A forráskiadvány a második tanácstörvény megjelenésétől, 1954-től 1958-ig adja közre a fővárosi élet eseményeit tükröző dokumentumokat, melyekből kirajzolódik egy nemzeti tragédiába torkolló társadalmi-politikai válság, illetve a megújulás, a konszolidáció jónéhány meghatározó történelmi tette. A szocializmus épitése közben elkövetett politikai és gazdasági hibák, törvénysértések 1954-56-ban már széles körű aggodalmat, csalódást és kiábrándulást keltettek a lakosságban. A dokumentumok hitelesen tudósítanak az ötvenes évek politikai torzulásairól, "éberségi kampányairól", amelyeket a "beépült ellenséges elemek" ellen inditottak, valamint a politikai hatalom és a nép elszakadásáról. A szolgáltatások (viz- és gázellátás, közlekedés) hiányosságai, botrányos állapotai, a lakásinség, ha lehet, még tovább fokozta a dolgozók, a főváros lakosságának elkeseredését. A gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás elhibázott, bürokratikus módját egyértelműen bizonyitja az adminisztratív alkalmazottak létszámának hatalmas mérvű felduzzasztása, mely az államigazgatásban 1954-re az 1930-as évek végéhez viszonyítva 280 000 főre, több mint a háromszorosára növekedett. A központi szervek 1954-1958 között többször hoztak döntést a tanácsi, hivatali apparátus racionalizálására (110. a., b. dok.), amely valójában csupán az alkalmazotti létszám csökkentését jelentette volna, de a gyakorlatban soha nem valósult meg. A hivatalok a nyugdíjkorhatárt elérteket, a más munkakörbe soroltakat, a katonai szolgálatra bevonulókat egyaránt "leépítésként" jelentették. Ebből következik, hogy a ténylegesen elbocsátottak száma megállapíthatatlan volt. A racionalizálások nem sok eredménnyel jártak. Átmeneti-