Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

V. Függelék - Somogyvári Erzsébet: Források Budapest múltjából V/B 1954-1958

leg ugyan megállították az alkalmazotti létszám növekedését, de nem csökkentették. Mindenesetre komoly nyugtalanságot váltott ki az érdekeltek köréből, és fokozta a személyi és politikai ellentéteket az apparátusban. A dokumentumokból kitűnik a fővárosi tanácsnál is tapasztalható - a megalapozatlan felsőbb utasításokból, valamint a bürokratikusán központosított tervezési és költségvetési rendszer súlyos hibáiból eredő' - formalizmus, az értelmetlen önszervezés. Az 1954-es júniusi fordulat után 1954 tavaszától kezdődően, a koncepciós perek során börtönbe vetett és még életben levő szem'.yek nagy részét szabadon bocsátották, de a törvénytelenül meghurcoltak rehabilitációja elhúzódott ill. nem történt meg. Nehéz és ellentmondásos feladatok hárultak a fővárosi tanácsi szervekre a tömeges törvénysértések következtében és a törvénysértések következményeinek megszüntetése miatt is. Az MDP 1956. ápr. 27-én társadalmi vitára bocsátotta a második ötéves terv irányelveit (124. a, b, c. dok.), amelyek azt mutatták, hogy az MDP vezetői valójában az első ötéves tervhez hasonlóan "tervezték" meg az iparfejlesztés, ezen belül a nehézipar fejlődési ütemét, a felhalmozási és fogyasztási alap egymáshoz való viszonyát. A túlzott méretű beruházások okozta gazdasági problémák megoldását - a régi recept szerint - ismét csak az életszínvonal és a fogyasztás rovására tudták elképzelni. Mindez utólag is csak azt bizonyította, hogy az MDP képtelen az elkövetett hibákat kijavítani, és annak érdekében érdemleges javaslatot tenni. 1956. jún. 28-án a lengyelországi Poznanban felkelés robbant ki, amelyet csak a hadsereg bevetésével tudtak leverni. Ez Intő jel volt az MDP vezetői számára is. Arra figyelmeztette Őket, hogy a társadalmi problémákat minél előbb meg kell oldani. Ezekről a kérdésekről tárgyaltak az MDP KV 1956. júl. 18-21-i értekezletén (13. a, b, c. dok.). A dokumentumokból egyértelműen megállapítható, hogy a helyzet lényeges javitása érdekében ezt követően sem születtek érdemi intézkedések. 1956. okt. 6-án került sor Rajk László és mártirtársai temetésére sok ezer ember részvételével. (134. sz. dok.) A fennálló társadalmi rendet alapjaiban rengette meg az 1956. okt. 23-án délután 3 órakor, a Petőfi szobornál kezdődő, főként fiatalokból álló tüntetés. A tüntetők a Március 15. térről a Bem térre, onnan pedig a Parlament elé vonultak. Nagy tömeg csatlakozott hozzájuk. A Dózsa György úton" még aznap ledöntötték a Sztálin szobrot. A személyi kultusz és a hibás gazdaságpolitika elleni tömegtüntetéssel induló és tragédiába forduló eseményeket tükröző 1956 őszi és év végi időszakból bemutatott dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az MDP KV és a kormány Nagy Imre vezetésével a felkelés vérontás nélküli visszaszorítására, valamint a rend erőszak nélküli helyreállítására törekedtek (136. 137. sz. dok.). 1956. nov. 3-án megalakult Szolnokon a Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány, amelynek Kádár János lett a miniszterelnöke. 1956. nov. 4-én a szovjet hadsereg egységei - amelyeket az új kormány hívott segítségül - néhány nap alatt szétverték a fegyveres ellenállást. A fegyveres harcok befejeződését követően a párt és a kormány figyelmének központjában az ország gazdasági és politikai konszolidációja állt. A közölt dokumentumok tárgyilagosan mutatják be a fővárosi tanácsi szervek újjászervező tevékenységét, a különböző nehézségeket. Ezen túlmenően az itt először közreadott iratok nemcsak a fővárosi tanácsi szervek működését tükrözik egy nagyon fontos időszakban, hanem a szocialista épités egy különösen