Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

korábbi feladatköre bó'vitéseként. Miután az okirat a tisztség megszervezéséről beszél, nem tudjuk, hogy az ezt megelőző időszakban az árvaügyek intézése kire volt bizva. Az árvaszámtartóság öt évvel később önálló tisztséggé vált: 1727. aug. 1-én - az akkor nyolc éve városi hivatalokban dolgozó - Kerschbaumer Tóbiás lett az első "Pupillen Ilaith Handler", akinek tiz pontban foglalták össze feladatkörét. Többek között elrendelték, hogy a tanácsnak jelezze, amikor a városban meghal valaki, s ezzel a hagyatékra hatósági zárlatot kérjen, vegye is városi pecsét alatt gondozásba, amig a birósági leltár elkészül...", majd 30 napon belül kell az özvegynek - gyámrendelés céljából - a tanácsnál jelentkeznie. "Amikor a gyám megerősíttetett, a kancellária bevonásával a leltározáshoz lásson hozzá.,."

7 Kerschbaumert néhány év múlva, 1730-ban már a tanácsnokok között találjuk, s később két izben is biróvá választották, árvaszámtartói beosztásának azonban éppen tanácsnokká választása vetett véget.

8 1731-ben kamarai vizsgálatot folytattak a városnál Laffert Ferdinánd báró vezetésével, amelynek eredményeként megszületett az első, a pesti tanács általános működését szabályozó utasitás. E 24 pontból álló statútumot a magyar kamara végül is 1732. okt. 8-án fogadta el és adta ki a városnak. A 9. pontban három, tanácsnokok által betöltött tiszt átszervezését tették kötelezővé, azok lemondatásával, s helyükre külső tanácsnokok alkalmazásával. Az érintett hivatalok a kamarásé, a telekhivatal vezetőjéé és az árvaszámtartóé voltak.

9 Ugyanezen utasitás 17. pontja megerősiti a hagyatéki zárlat és leltározás kötelezettségét, újdonsága pedig, hogy hatályát - az elhalálozott nemzetiségétől és vallásától függetlenül - mindenkire kiterjeszti.

10 Rendelkezésre álló adataink szerint ez a szabályozás maradt érvényben egészen 1848-ig, amikor is a hagyatéki eljárás számos ponton megváltozott, s a tanácsi joghatósági szerepet a törvényszékek vették át.

11 A város igen gyorsan reflektált a biztosi vizsgálat eredményeire és a statútumra, sőt, még annak kamarai elfogadása előtt, 1732. márc. 1-én kiadták az árvaszámtartói utasítást az új tisztviselőnek,Gerstl Józsefnek. Az e kinevezéskor kiadott instrukciók - lényegükben - ugyanúgy megegyeztek a korábbival, mint az 1740. jan. 22-én Joseph György, 1746. jan. 24-én Praunsreitter János Ferdinánd részére kiadottak.

12 Ezután már csak a Szlávy-féle hires, sok melléklettel megtűzdelt utasitás mondott mást a tanácsi ügyintézés kérdéseiben, de tárgyunkról újabb, vagy eltérő módon nem rendelkezett.

13 Ezen rendelkezés nyomán állitották fel a városi törvényszéket, s ezzel hivatalban, majd 1773-tól személyileg is különvált a tanács és a biróság. A város népessége növekedésének eredményeként elkezdődött a külterületek beépülése, ami magával hozta ezeknek az igazgatásba történő bevonását is.

14 Ennek első lépcsőjeként létrehozták a külvárosi biró tisztét (1736), aki a későbbi alsó külváros (Józsefváros) igazgatási irányitója, kisegitője lett. Utasitása részletesen szabályozza feladatkörét, de a hagyatéki eljárásokban való szerepéről nem találunk benne adatot, mint ahogyan a felső külvárosi (terézvárosi) biró részére 1765-ben kiadott instrukcióban sem. Csak feltételezhetjük, hogy az eljárás feladatait ekkor még maradéktalanul el tudta látni a tanácsi adminisztráció apparátusa. Ez a helyzet újabb két évtized alatt változott: 1787. jún. 2-án, a terézvárosi birónak kiadott új hivatali utasitás 6. pontja már előirta az elhunytak javainak zárolását.

15