Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848
Gajáry István. A PESTI TANÁCSI VAGYONLELTÁRAK 1702 - 1848 + Az újabb hazai társadalomtörténeti kutatások - a korábbi, főként politikatörténeti forrásbázis mellett - más és más szempontú források bevonásával tesznek kisérletet a társadalmi jelenségek és folyamatok minél pontosabb megfogalmazására és bemutatására. E kutatásokhoz nyújtott programot már 1942ben Ungár László, 1 irása azonban sokáig visszhang nélkül maradt. Az utolsó két évtizet során - többek között a modern történeti statisztika módszerei, eredményei felhasználásával, sokszor Ungár cikkétó'l függetlenül - számos tanulmány jelent meg a levéltári források széles körű, teljességre törekvő' kiaknázásával. 2 Természetesen a körültekintő', alapos forráskritika elkerülhetetlen, s ezek elvégzése, szerteágazó szempontrendszere gyakran idó't és fáradságot takarit meg a kutató számára, az elemzések tévútjainak elkerülésére. E sokszempontú kutatásokban kiválóan használható forrásnak mutatkozik a hagyatéki iratanyag, amely számos - szinte településenként eltérő' - jegye mellett igen sok ponton nyújt lehetőséget összehasonlító vizsgálatok elvégzésére. 3 Az alábbiakban kisérletet teszünk Pest szabad királyi város tanácsa iratanyagában fennmaradt hagyatéki iratok, 4 s - főként - a hozzájuk csatolt vagyonleltárak forráskritikai bemutatására. Ennek során nem vállalkozhattunk nagyobb arányú feldolgozásra, igy a szokásostól eltérő eljárások ismertetését sem tudjuk elvégezni. Fő célunk annak a jogi szabályozásnak összefoglalása, amely általános elő Írásként volt érvényben, s ennek tükrében - legalábbis részben - a mindennapos hagyatéki eljárás gyakorlatának leirása, igy - várhatóan - az egyes, esettanulmány szintű, vagy monografikus igényű munkák eredményei eltérhetnek alábbi eredményeinktől. A dolgozat záró időhatárát 1848-ban jelöltük meg, miután az ezt követő' időszakban - az új jogi szabályozások következtében - az eljárás folyamata lényegesen megváltozott: az elsődleges eljárás jogát a tanácstól a törvényszék vette át, s ezzel az 1860 körüli évekig még fellelhető tanácsi hagyatéki iratanyag forrásértéke össztársadalmi értékelhetősége teljesen megváltozik. Pest városa a török kiűzése után - bár privilégiumát már 1703-ban visszakapta, - negyed századdal nyerte vissza önkormányzatát. Ellentétben pl. Budával, a kisebb városokra jellemző' módon e város igazgatása és jogszolgáltatása nem vált külön, irányítását a biró végezte. Már a kiváltságlevél is utalt a városnak az örökösödési eljárásban meglévő felelősségére, ezáltal teendője "az árvákra és vagyonaikra gondot viselni, a számadásra köteles gyámnokokat, és gondviselőket rendelni..." 5 A hagyatéki eljárás igy a tanács feladatkörébe tartozott, de a végrehajtás szervezeti keretei az idők folyamán többször változtak. Első biztos adatunk, hogy 1722. jan. 23-án adták ki az árvaszámtartói hivatali utasítást 6 Puda Miksa József telekhivatali vezetőnek,