Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

III. Levéltári munka - Pesti Lászlóné: A fővárosi levéltári könyvkötészet kialakulása és másfél évtizedes tevékenysége

rendelkezik • a' valódi'bőr néhány tulaj don s ágával, igy Jobb a minőségi jellemzője mint a vászonnak. Minden táblát megfelelő cimjelzéssel látunk el az erre a 'célra átalakitott aranyozógéppel. Az eredeti cimkéket restaurálás után beragasztják a kötetekbe. Levéltárunkban korábban végzett iratvédelmi felmérésekből kitűnik, hogy egyre rohamosabban nő a bekötésre váró kötetek száma, ennek tudatában a kapacitásunkat növelő' új technológiai módszereket igyekszünk kidolgozni a minőségi szem-pontok figyelembe vétele, mellett. A könyvkötészeti műhely gondjai és tevékenysége 1978-1986 között Az előzőkből kitűnt, hogy alig egy-két év folyamán kialakult a könyvkötészeti műhely munkaprofilja, továbloá a belső szakkapacitás foglalkoztatási iránya, arányai es lehetőségei. Felismertük a külső könyvkötő vállalkozások igénybevételének elkerülhetetlenségét - hiszen a két szakmunkással működő saját mühelykapacitás elégtelennek bizonyult a sürgősen elvégzendő munkák nagyságához képest - de egyúttal e„ külső munkavállalások korlátait is megvontuk. Nagyobb problémát jelentett a kellő szakmai tudással rendelkező dolgozók beáll itása, valamint a könyvkötészet, s általában a levéltárban az 1970-es évek második felében belépő iratvédelmi műhelyek működtetéséhez szükséges pénzügyi fedezet és sok esetben nyugati eredetű nyersanyagok biztositása. Az elmúlt évek eredményei-történései fényében ma már egyértelműen kimondható, hogy a levéltár és az iratvédelmi osztály vezetése sikerrel oldotta meg mindkét feladatot. A könyvkötészeti műhely munkájában törést okozott a műhelyvezető kilépése, aki kisipari szakterületre távozott. Az eset kapcsán is csak megerősödött az a felismerés, hogy a levéltár rendelkezésre álló, minisztériumi rendelkezések útján meghatározott fizetési lehetőségek és a levéltárfenntartó által biztositott béralap az ipar és más intézmények versenyével szemben, valamint a kisiparosként, önállóan végezhető szakmai munkák bevétell-nyeregéghányadosl kilátásaihoz képest nem bizonyulnak kielégítőnek. A speciálisan képzett, magas szakmai tudásszinttel biró szakemberek megszerzése-beállítása igen nehezen járható utat jelentett - bár a kötészetben ez a megoldás valósult meg. Járhatóbb útnak bizonyult saját dolgozók vagy újonnan felvett, képesítéssel nem rendelkező, de egy-egy iratvédelmi munkafajta végzése iránt vonzalmat érző, érdeklődő személyek társintézményekben történő betaníttatása, tapasztalatcsere jellegű kirendelése. A levéltár iratvédelmi szakszemélyzetének kialakításánál mindkét módszer alkalmazására, sőt e módszerek kombinálására egyaránt sor került. E témakörben általánosságban az a felismerés nyert polgárjogot s került következetesen alkalmazásra, hogy szakmai területenként az induláskor legalább egy képzett szakember irányitó munkája elkerülhetetlen feltétel s mellette néhány fiatal, a szakmai ismereteket a későbbiekben megszerző dolgozóra van szükség. Mindenképpen helyes követelmény a levéltárvezetés részéről, hogy az igy betanitott dolgozóktól mielőbb a szak- és magasabb képesítés megszerzését irja elő és kötelezővé teszi a rendszeres továbbképzést. Helyes irányú törekvés a tapasztalatcserékre, tanfolyamokra való kiküldetés, a külföldi szakfolyóiratok figyelemmel'kisérése és az érdemleges közlemények