Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

III. Levéltári munka - Pesti Lászlóné: A fővárosi levéltári könyvkötészet kialakulása és másfél évtizedes tevékenysége

foktól függó'en száraz vagy nedves tisztítást alkalmazunk, a nedves tisztítást a restauráló műhely végzi. Tisztitás után a lapok vasalása következik, ezt a müveletet gó'zöló's vasalóval végezzük. A munkafolyamat lényege a gyűrődések eltávolítása, továbbá a hő hatására egy bizonyos fokú fertőtlenítés is biztositható. Természetesen a vasalás előtt meg kell győződnünk a tinta milyenségéről, s arról is, hogy a gőz hatására hogyan reagál. A következő müvelet a javitás. A szakadásokat, a kisebb hiányokat a papiron, továbbá az ivek gerincén előforduló megrongálódásokat előre laminált japán papírral forrasztópáka segitségével pótoljuk, ill. kijavítjuk. A nagyon megrongálódott lapokat a restauráló műhelybe adjuk át megmunkálásra. Javitás után a köteteket egy napig préseljük. A következő munkafolyamat az előzékelés. Különböző előzékelési fajták ismeretesek, s mivel a műhelyben nagyméretű iktató és mutató könyvek bekötése történik, betáblázásuk elengedhetetlen, ezért az előzékelési fajtát ill. módozatot is ebből a szempontból kell megválasztanunk. A fentiek alapján az áthajtott vakvászonnyilásos előzék bizonyult legtartósabbnak. Az előzékpapír minősége nem elhanyagolható szempont, mivel az előzéknek fontos alkotószerepe van a könyvtest felépítésében. Jó szakítószilárdságú, továbbá megfelelő PH-értékü előzékpapirt kell felhasználnuk. Tudnunk kell: ha túl savas az előzéknek használt papir az évek hosszú során a savasság átterjed a bekötött anyagra. A szaküzletekben kapható levelezőlap-kartonokat ebből a szempontból megvizsgáltuk, különböző szinü kartonok más-más PH-értéket mutattak. A mérési eredmények alapján a fehér levelezőlap és az NDK karton bizonyult a legmegfelelőbbnek. Igen jelentős lépésnek mondható, hogy a Diósgyőri Papírgyár a levéltárak kérésének eleget téve nagy mennyiségben az előzékeléshez jól használható ú.n. Fáraó papirt gyártott le. E jó minőségű papirral az évek során mindig visszatérő problémánkat sikerrel oldottuk meg. Az egyedi köteteknél engris papirt vagy festett papírokat használunk fel. Előzékelés után a fűzés következik, melynek több változatát alkalmazzuk a nagyméretű köteteknél. A vastag köteteket váltva fűzzük fel, e módszerrel csökkenteni tudjuk a gerinc vastagságának a növekedését. Lapokból összetevődő köteteknél a lengyel varrást alkalmazzuk. A felfűzött köteteket egy napig préseljük, majd az első és utolsó iv leragasztása után leenyvezzük. Száradást követően körbevágás következik, amit nem minden esetben tudunk elvégezni, mivel a mi feladatunk a könyvek tartalmi értékének megóvása, ilyenkor az esztétikai szempontokat nem vehetjük figyelembe. Ez esetben csiszolópapir segítségével tisztítjuk meg a könyvek metszését. Vágás, illetve metszés-tisztitás után a gömbölyités a következő munkafolyamat. A gerinclemezt felhúzópapír segítségével rádolgozzuk a könyv gerincére, majd betáblázzuk. A levéltárakban igen gyakran használt iktató-és mutatókönyveknél, mint már említettem, elengedhetetlen a betáblázás, mivel itt a gerinclemez és a tábla ráépül a könyvtestre, ellentétben a hamis betáblázással, ahol csak az előzék fogja össze a táblát a könyvtesttel. A lemez minősége nagymértékben befolyásolja a könyvtábla elkészítését. Fontos, hogy a lemez simára hengerelt, száraz, egyenes és egyforma vastagságú legyen. A simára hengerelés esztétikai szempontból lényeges. A folytonossági hiány a későbbi megmunkáláson megmutatkozik, de a simára hengerelt lemez tömörebb is, ezért tartósabb. Ezeket a szempontokat figyelembe véve választjuk ki a megfelelő lemezt. A könyvek boritására különböző szinü és minőségű nyersvásznakat, de leggyakrabban műbőröket használunk. A műbőr