Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből

cseléknek nevezett. Ezt visszautasítottam. En nem vagyok csőcselék, de e ' nek a hazának egy állampolgára vagyok, és munkámon keresztül kiérdemeltem az egész világnak a megbecsülését. S hivatkoztam a magyar értelmiségiekre, akik eredményeket értek el, külföldön és idehaza. Úgyhogy ki is engedtek. No most 1945. jan. 9-én, reggel 6 órakor amikor a szovjet katonák még a sötétben menőre rálőttek, rám is rámlőttek, hiába volt a karszalag rajtam, és hiába volt az igazolvány. Ha az igazolványt látta, akkor megölelt, megcsókolt az a katona aki rámlőtt. Reggel 6 órakor becsöngettem a római katolikus plébániára. Kijött egy kispap, mondom kérem, az esperes plébános úrral akarok beszélni. Azt mondja, kérem a reggeli szent áldozatot tesz, mindig reggel tart ilyet. Mondom, jó kérem, megvárom. Megvártam, fél hét, háromnegyed hét lehetett, amikor mondták, hogy bemehetek, az igy remegett. .. Na azt hitte, hogy előveszem a revolvert és lelövöm őt, miután ő.. . Mondom, esperes úr! Azt hiszem tájékozott arról, hogy én vagyok a város polgármestere. Azt mondja, igen, •megnyugtató részemről. Azt mondtam: ha holnap reggel 6 órakor nem nyitják ki a templom ajtaját, akkor én fogom kinyittatni, de az pénzbe kerül az egyháznak! Akik úgy érzik, hogy azt az idegfeszültséget, ami bennük van, egy sóhajjal, egy imával, egy térdepléssel megkönnyítik, azok menjenek be és imádkozzanak. Ne akadályozzák meg. Akkor összetette a kezét és azt mondta: ezt Ön mondja, akiről tudom, hogy ateista? Igen, ezt én mondom. Most pedig megkérem, hogy miután 8-án már a Nemzeti Bizottságot meg kellett alakitani, de a kommunista párt nem jelentkezett és azt mondtam, halasszuk el kilencedikére. Tehát miután a Nemzeti Bizottságot meg kell alakitani, felkérem Önt, mint a város lakossága nagyobb részének egyházfője, képviselje a lakosságot az újjáépitésben, a Nemzeti Bizottságban. Kérem, én beteg ember vagyok válaszolta erre. Nem baj, jöjjön el. Igy is szándékom van elmenni, azt mondja, Önhöz bemutatkozni. Úgy, hogy 9-én megbeszélték ezt, az összes egyháziak. Eljöttek 9-én úgy 10-11 óra felé és jelentkeztek. Tartottam nekik egy nagyon szép előadást, a szocializmusról. Hogy nekik, mint lelkipásztoroknak, nem a tőkés társadalmat, hanem a szegényeket kell támogatni, hogy a szegények ne éhezzenek. Mindenki tegyen maga elé egy lelkiismereti lapot, s arra irja fel minden nap, hogy mit csinált, este olvassa el, és ami helytelen volt, azt a következő napon módos its a, javitsa ki. 1945. jan. 9-én jelentkezett Polyák is, amikor megalakult a Nemzeti Bizottság, amelynek elnökévé Dávid Jánost,

12 a korábbi szociáldemokrata párt elnökét, kisiparost választottuk. Azt jelöltük elnöknek, s miután nem volt ott, én viseltem az elnöki tisztséget, megbeszélést tartottunk és elmondtam, hogy mi a feladata a Nemzeti Bizottságnak. Mindegyik pártvezető ott volt, kértem Őket, hivják össze a pártok tagjait, és a területükön a legnagyobb rendet tartsák, az utcákból a halottakat temessék el stb. Minden párt képviselve volt. Dávid János fia lett főjegyző, mert ő a városházán volt alkalmazott. Érettségizett, és egyetemre járt. A városházán kineveztem az "új" tanácsnokokat, közöttük a régieket is. A régiektől is megköveteltem a munkát, hogy nekem minden nap hozzák be, hogy mit csináltak. Emiitettem, hogy Dávid János fia lett a főjegyző, és én a polgármester. Ez nem tetszett a kommunista pártnak. Ok a főjegyzői tisztséget akarták. Énnekem sem tetszett. Mindjárt azt mondtam, hogy a főjegyzői tisztet a kommunista pártból kell betölteni. Igy azonban tiszta szociáldemokrata vezetés volt. Én harcoltam a kommunista pártért. Ezért el is mentem a kommunista pártba, de nem mehettem át, mert Bolgár Elek megmondta, hogy nekem ott kell