Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből

maradnom az SZDP-ben. A két párt között feszültség lenne ha én átmennék és igy lennék a kommunista párt polgármestere. De én nem is lettem volna, én mindig a tiszta munkát szerettem. Úgyhogy Polyák Jánossal megállapodtunk, hogy összehívják a kommunistákat, elmegyek oda és tartok egy beszédet. En el is mentem, és egy községpolitikai beszédet tartottam, hogy mi a feladatunk, mire kell vigyázni. Preventiv intézkedésként az elesettek tetemeit a temetőbe kell kivinni, a lakóterületeken fel kell szedni az eltemetett halottakat, a lótetemeket és az állati tetemeket pedig megfelelő helyre elszállítani. Igy Kispesten indult meg leghamarabb az élet. Ezt az alispáni hivatal is elismerte, amikor Budapest felszabadult, a városnak már volt pék szövetkezete, már kenyeret sütöttek, már az utcákban rend volt. A kisiparosok rendbehozták a kispesti állomásépületet, a városházát, az iskolákat minden költség nélkül, anyagot meg minden szükséges eszközt ők adtak. Kispest lakossága a legmesszebbmenőkig támogatott engem polgármesteri munkámban, csak jó szivvel és köszönettel tudok visszagondolni rájuk. 1945 decemberében a Dávid János elintézte, hogy a fiát Zala megyei alispánnak elviszik. Erre én azt mondtam: rögtön fel kell szólitani a kommunista pártot, hogy főjegyzői állás betöltésére jelöljön ki valakit. Igy jött Tapolcai Jenő

13

, aki később Dunaújváros tanácselnöke, majd Fejér megyei tanácselnök lett. O lett a főjegyző, akinek én nem mondtam el, a világért sem mondtam el azt, hogy én milyen meggyőződésű vagyok, nehogy kitudódjon, mert akkor én a szociáldemokrata pártban lehetetlenné lettem volna téve. En nem mondtam neki semmit a Bolgár elvtárssal történtekről, csak elmondottam, hogy milyen feladatok vannak, miben látom az ő segitséget úgy, hogy a pártok közötti kapcsolat meglegyen. Ilyen értelemben Kispesten nem volt semmiféle baj addig, amig a Dávid Jánosnak a fiát el nem vitték suttyómba Zalába. Azt akarták, hogy meghagyják főjegyzőnek ha nem sikerül a zalai beosztás és nem fogadják alispánnak el. Mondom, ezt nem! Nem szabad ezt megtenni. Összeütközésbe kerültem a szociáldemokrata párt vezetőségével és azt mondtam: amennyiben holnap reggelig nem gondoskodnak arról, hogy a kommunista párt kijelölt embere legyen a főjegyző, lemondok! Erre megijedtek, mert Kispest lakossága engem szeretett. Mindent megtettem a lakosság érdekében. Ezt a kijelentésemet a Szociáldemokrata párthelyiségben tettem, a kommunisták előtt, tehát Polyák János, Váradi József és Tapolcai Jenő jelenlétében azért, hogy ne curukkolhasson vissza a szociáldemokrata párt. Mert ragaszkodtak ahhoz, hogy továbbra is szociáldemokrata főjegyző legyen, amig Zalában elismerik alispánnak. Igy lett Tapolcai Jenő Ki§pest főjegyzője, aki, mikor lemondtam, két hónapig polgármester helyettes is volt. A lemondásomra az késztetett, hogy összeütközésbe kerültem Polyák Jánossal. Miután a szovjet csapatok bevonultak, a rádiókat összeszedették, és a kispesti városházán voltak elraktározva megőrzésre. Én senkit nem engedtem hozzányúlni. Nálam volt a kulcs. Szegény embereknek a tulajdona, mondom, vissza kell adni. Kispesten egy tiszti iskolát helyeztek el a szovjetek a kispesti polgári iskolában, a piactéren. Jött a piactérről egy alezredes, hogy adjak neki egy rádiót. Mondom, kérem én nem adhatok, nekem nincs, az én rádiómat is elkobozta a rendőrség 1943-ban. Ment egy bejelentés, hogy én orosz adásokat hallgatok,, egyszerűen elvitték a rádiót, elkobozták. Mondom, hogy nem adhatok rádiót, mert ezek a lakosságé. Erre az történt, hogy elmentek és két autónyi rádiót hoztak Bécsből. Két autót megrakva rádióval. Két autóért adjak egy használható rádiót. Mondom, rendben van. Még az orosz kato-