Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Kertész István visszaemlékezéseiből

tani, az anyagot kirostálták és fekáliával dusitva prizmába rakva szabadban érlelték, majd utána eljuttatták a felhasználóhoz. A Cséri-telep egy külszini bánya volt, földmunkagépekkel, száll it ós zalag okkal, sőt a fellendülés időszakában még a korábban leszerelt vasúti szárnyvonalat is helyreállították a szervestrágya elszállításának könnyítésére. Budapest terjeszkedésével, új lakótelepek építésével kapcsolatban mind több egészségügyi probléma merült fel. A városrendezők, akik az új lakótelepek helykijelölésével foglalkoztak, nem mindig vették figyelembe a Budapesten uralkodó széljárást. Igy a büz, a sok légy nem egyszer sok kellemetlenséget okozott. Az anyag kezelésére mind több és szigorúbL előírások születtek a KÖJÁL, és az egészségügyi szervek részéről. Ezek a rendelkezések az "ingyen nyersanyag készáruvá történő feldolgozását" mindjobban megdrágították. A vállalatnak a helyszínen saját munkásszállása volt, de nagyon nehéz volt munkásokat kapni erre a munkára. Saját "múzeuma" is volt a Cséri-telepnek, az ottlévő tárgyak a szeméthegy elbontásakor kerültek elő. Ezek között voltak különféle dísztárgyak, háztartási eszközök a század elejéről és sok minden más, még arany nyaklánc is. A vállalat működésével kapcsolatban megemlítem, hogy amikor a hatvanas években megépült a dél-pesti szennyvíztisztító telep - melynek épitése és üzemeltetése nem az Ipari Osztály feladata volt -,a mechanikailag, biológiailag megtisztított iszapot a szabadban száritották, párologtatták az erre a célra épített betonteknőkben. A tervezők nem számoltak azzal, hogy a teknők gyorsan megtelnek és azokat gyorsan kell üríteni, az új anyagok befogadása céljából. Az összegyűlt iszap miatt veszélybe került a telep további működése és itt lépett be a mi vállalatunk. Sokféle vizsgálat után megállapítást nyert, hogy ez az iszap nagyon sok szerves anyagot tartalmaz, nem fertőző és fel lehet használni talajjavításra. Nagy összefogásra volt szükség, hogy gyors eredményt lehessen elérni. Ebben résztvett a Mezőgazdasági Minisztérium, a Fővárosi Tanács és nem utolsó sorban az iszapot szervestrágyaként felhasználó kalocsai papritcatermesztő gazdaság, a "Kalocsai Öntözőfürt". Az iszap elszállítására a közeli soroksári Dunaágban uszálykikötőt létesitettek, az öszszegyült iszapot munkagépek segitségével szállítószalagon juttatták el az uszályokba és azokon Kalocsára. A fővárosunk egyik legnagyobb problémája volt akkor és most is, az öszszegyült háziszemét elhelyezése, megsemmisítése, esetleges hasznosítása. A kijelölt rakodóhelyek megteltek, újakat kellett találni és kijelölni, amelyek mind távolabb estek a fővárostól, nőtt a szemét szállítási költsége, nemcsak a megnőtt üzemanyagfelhasználás miatt, hanem a távolság is új szemétszállító eszközök beállítását tette szükségessé. Az illetékesek foglalkoztak az összegyűjtött háziszemét szervestrágyaként való felhasználásának lehetőségével. Új üzem felépítésének gondolata merült fel és mindinkább ez a megoldás került előtérbe. Voltak az elgondolásnak ellenzői is, akik a szemét megsemmisítésének az égetés útján való formáját tartották jónak. (Azóta felépült a XV. ker.-ben és 1982 óta működik egy nagy kapacitású szemétégető telep.) A Fővárosi Tanács akkori vezetése, a Kormány és az Országos Tervhivatal azonos véleményével és támogatásával a komposztáló telep megépítése mellett foglalt állást. Végül a kellő támogatás és a pénzhiány meghiúsította a telep megépítését. A szóban forgó vállalat 1969-ben VB döntés alapján a Közmű és Mélyépítési Főigazgatóság felügyelete alá került. A második ötéves terv időszakában - 1961-65 között - jelentős szerkeze-