Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)

alakuljon ki." Amint látható, a helyzetelemzésben és az okok megjelölésében a korabeli viszonyokhoz képest igen szókimondó a dokumentum, az általa feltételezett "ellenzéki egység" viszont ekkor még nemigen létezett. A feladatokra vonatkozólag töredékes információink szerint a fentiekhez hasonló élességgel fogalmazott. Az irói alkotómunkát "fokozottan tiszteletben kell tartani", az irodalmi életbó'l ki kell zárni minden bürokratizmust, a "párt támogatja a nép érdekében kimondott bátor irói szót". Le kell küzdeni azt a nézetet, amely az irodalom nevelő' hatását a közvetlen agitációra szükiti: "A politizáló pártos irodalom nem egyértelmű az agitációra szűkített irodalommal".

89 A$i ezzel az irányvonallal szemben próbálja az irodalom irányitását végezni, az egyenesen kerékkötője az irodalomnak. Visszaemlékezések szerint az előterjesztés vitát váltott ki a Politikai Bizottságban, amely két alkalommal is foglalkozott a kérdéssel. Ezt ellenó'rizni nem állt módunkban, ám nagymértékben valószinüsiti az a tény, hogy a február elején tárgyalt előterjesztés nyomán elkészülő' új platformot csak március közepén hozták nyilvánosságra. Az ülésen az előterjesztést támogatta a meghívott irók közül Kónya Lajos és Király István, valamint a vezetők közül az akkor Nagy Imrét támogató Farkas Mihály. Ahogyan korábban láttuk, Kónya és Király a kritikát egy bizonyos folytonosság és az irodalompolitikai elvek egy része változatlan érvénye alapján képviselő' álláspontot fejtett ki. Az előterjesztés ellenfelei (ülés Béla, Fekete Sándor, Méray Tibor) számára ez az igen mérsékelt birálat sem volt elfogadható. A második ülésen a korábban jelen nem lévó' Nagy Imre is az előterjesztés gondolatmenetét támogatta.

90 Igy a PB egy öttagú bizottságot jelölt ki a határozat végleges megfogalmazására, amelyben a két szembenálló álláspont képviselői egyaránt helyet kaptak (tagja lett Horváth Márton és Király István, de szerepelt benne Méray és Fekete is, az ötödik tag Darvas József volt).

91 A határozat alapján egy Szabad Nép szerkesztőségi cikk foglalkozott az új magyar irodalom kérdéseivel. Mielőtt ennek ismertetésébe belefognánk, meg kell emliteni az IU egy cikkét, amely először jelezte, hogy legfelső szintű állásfoglalás várható, s melynek gondolatmenetében több hasonlóság fedezhető fel az iménti előterjesztés és a határozatnak tekinthető Szabad Nép szerkesztőségi cikk között.

92 Szerzője, Illés Béla, jelen volt a Politikai Bizottság emiitett ülésén, ezçrt joggal feltételezhető', hogy az ott (legalábbis az első ülésen) elhangzottak szerint fogalmazta meg cikkét. Az egész iráson végigvonul az a szándék, hogy az 1953 nyarán indult irodalmi vitát lezárva készitse el az időszak mérlegét. Ennek megfelelően a cikk az 1953 előtti eredmények általánosságokban mozgó ismertetésével indult, kiemelve a pártos irók szerepét, akik az egész magyar irodalomért felelősek. A kormányprogram (amelynek kidolgozását a korábbiaknál nagyobb hangsúllyal kapcsolta Illés Béla a párthoz) utáni irodalmi vitákról szólva "félreértőkről és félremagyarázókról" beszélt, akiknek három fő hibáját emiitette. Az egyik hibás nézet szerint az "új irodalom" (1949-től a kormányprogramig) meghamisította a valóságot, s ezért elvetendő. A másik képviselői "meghúzták a halálharangot a szocialista mezőgazdaságunk fölött". S végül "olyan abszurd állitások is elhangzottak, hogy "szakadék" támadt a nép és a párt között". Szembeötlő a hasonlóság az előterjesztés és Illés Béla cikke között a fő hibák felsorolásában. A felsorolás és ezek cáfolata után a szerző leszögezte: "Nyilvánvaló, hogy itt sürgős ideológiai segítségre van szükség..." Véleménye szerint ennek hasznosítására meg vannak a feltételek, hiszen a viták során több pozitiv fejlemény következett be az utóbbi időben. Az