Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)
A Szabad Nép következő j elzését Király Istvánnak a Magyar Nemzet ellen intézett támadása jelentette. 78 A Magyar Nemzet kritikusa, Rónai Mihály András egy ismertetésében a Nyugat Arany János-ért ékel és ét "védte", amit Király a burzsoá esztétika felelevenítésére irányuló kísérletnek tekintett. A magyar irodalomtörténet számos kérdése, igy pl. a Nyugathoz való viszony korszakunkban rendkívül problematikus volt, s e kérdések a viták árnyékában időről időre felmerültek. A még ekkor bőségesen létező személyes és irányzati kötődések okán általában alkalmasak voltak a szenvedélyek felkeltésére, itt azonban egyrészt a Magyar Nemzet kritikusai elleni támadás (v. ö. Szabolcsi Mihály már emiitett Írásával) számára szolgáltatott ürügyet, s értelmezhető az aktuális és politikusabb vitákról való figyelemelterelés manővereként is. Király is utalt arra, ami az egész dolog mögött érzésünk szerint meghúzódhatott: azokra a "régi nézetekre", amelyek a viták ürügyén szivárognak be az irodalmi életbe. Utóbbi általános helyzetének első, s egyben legfelső szintű értékelésére 1954 elején, az országgyűlés ülésszakán került sor. Méghozzá olyan módon, amely határozott különbséget érzékeltetett a figyelmes olvasó számára. Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke beszédében a következőket mondotta: "A párt és a kormány új politikája, a szocializmus új szakasza megteremti az irodalom, művészet és tudomány felvirágozásának kedvező anyagi és szellemi feltételeit. Megnőtt az irók alkotókedve, fokozódott érdeklődésük az élet új problémái, az időszerű gazdasági és politikai kérdések iránt. Alkotókedvük és szabadságuk a szocialista realizmus talaján komoly ígéret a jövőre." 79 Rövid megjegyzése tehát a helyzet regisztrálására korlátozódott, csak halványan utalt a vitákra, összességében azonban kedvezően fogadta azokat. Darvas József felszólalása már jóval árnyaltabb. .Az irodalmi-művészeti élet megélénkülését ő sem tartotta kedvezőtlen fejleménynek: "íróink és művészeink többsége érzi az új szakasz politikája nyomán megnőtt alkotói lehetőségeket, s a megnőtt felelősséget is. Egyes területeken élénk alkotói viták zajlanak. Mi ezeket bátorítani szeretnénk..." A "pozitiv oldalon" tehát a miniszter a politika-adta lehetőségeket emelte ki. A másik oldalon viszont a viták során megjelenő gondolatokért az irókat határozott bírálatban részesítette: "E bátrabban kibontakozó vitákba azonban néhol zavar is vegyül: vannak, akik félreértik az új szakasz politikáját, s megpróbálnák felmelegíteni a régi, burzsoá nézeteket. Szeretnénk megmondani nagyon határozottan: az új szakasz nem jelenti az eszmék ^londoni vásárát>, ahol szabadon lehet árusítani az ellenséges eszmék dugáruját is." Ez az ellentmondásosság azután végigvonult egész további gondolatmenetén. Elismerte, hogy az irók joggal követelnek több türelmet és lehetőséget a kísérletezéshez, de leszögezte: ez nem jelent engedékenységet és liberalizmust. Elismerte, hogy az irók joggal kritizálják az állami irányítást, ám "a párt és az állam irányítása irodalmi és művészeti életünkben: az eszmei tisztasá g és a nevelő szere p elen g edhetetlen biztosité ka." 80 (Kiem. az eredetiben.) Darvas országgyűlési felszólalásában emellett országosan meghirdetett egy olyan kampányt, amelynek ugyan nem volt közvetlen kapcsolata az "irodalmi vitákkal", ám a benne való irói részvétel okán később mégis fontos tényezővé vált. Ez a budapesti tömegszórakoztatás elleni fellépés volt. 81 1953 őszén a szabadabb légkör lehetővé tette a kortárs nyugati tánczene és jazz újbóli müsorratüzését a főváros szórakozóhelyein. Óriási - és érthető - közönségsikerüket a kulturális irányítók - nem tudni miért - veszélyes-
