Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)
s ikra. Ennek jelentősége nem annyira abban rejlett, amit leirt, mint inkább abban, amit nem irt me g. A leninizmusra való hivatkozás másokra, például Sztálinra, vagy - irodalomról lévén szó, Zsdánovra - való utalás nélkül önmagában a sztálinizmus, az 1953 júniusa előtti hazai viszonyok egyfajta bírálataként értelmezhető. Az új szakasz egyre visszafogottabb, bizonytalanabb értékelése közepette néhány kifejezetten éles hangú támadásra is sor került az új politikát igenlő (vagy ilyennek vélt) megnyilatkozások ellen 1954 elején. Szabolcsi Miklós például a Magyar Nemzet irodalmi kritikáit az 1947-es állás p ontokhoz való visszalépéssel vádolta, 73 s különösen vitriolos hangú volt Fekete Sándor Keszi Imrét támadó irása az IU-ban. 74 Keszi különféle vitaüléseken Révai József egyes, főként az 1952-es Előadói Iroda-vitában kifejtett irodalom-politikai nézeteit kritizálta. Fekete az "ellentámadás" jellegzetes gondolatmenetében (eredmények és hibák 1953 júniusa előtt + rövid önkritika az előbbiben való osztozásért - majd támadás a "torzult" értelmezések ellen) megirt lendületes pamfletjében nyilvánvalóan személyes indulattól fűtve boncolgatta Keszi Imre hibáit; jellemző módon a beteg Révai József elutasította az IU ilyetén védelmét. 75 Az irói magatartás-vita végefelé látható módon kialakult egyfajta, a vitában korábban felvázolt kritikus elemeket mérsékelt formában adaptáló, ám az ilyen kritika kiterjesztése és magatartássá válása ellen erőteljesen fellépő "irányvonal" az irodalmi életben - ugyanakkor a radikálisabb "kritikusok" láthatólag nem mutattak hajlandóságot újabb önbirálatra és ehhez az "irányvonalhoz" való csatlakozásra. Ha kialakult táborokról beszélni ezidőtájt nem is lehet, ennek feltételei a kormányprogram (júniusi határozat) irodalmi értelmezési vitái során mindenesetre létrejöttek. A folyamat bizonyos eltolódásokkal párhuzamosan alakult az általános politika folyamataival. Ez a helyzet és az irodalmi viták korábbi struktúrája és rituáléja is indokolta, hogy az irodalompolitikai irányitás megfelelő formában kifejezze álláspontját, a vitát e formában lezárja. Korabeli kifejezéssel élve: közzétegye az ú j szakasz "irodalmi platform j át". Az új szakasz irodalmi platformja és ennek fogadtatása A kultúrpolitikai vezetés az 1953 őszi irodalmi viták kirobbanásakor és azok folyamatában meglehetősen tartózkodó magatartást tanúsitott. Jellemző módon a Szabad Nép sokáig semmiféle reflexiót nem fűzött ezekhez. Az első jelzést a Nyirségi Napló váltotta ki, a Kuczka korábbi könyvéről szóló kritika utal rá egyetlen mondatban. 76 Az első komolyabb állásfo g lalás is egy kritika formájában regisztrálta az "irodalmi vitákat". Ezt Darvas József népművelési miniszter irta Urbán ErnŐ már emiitett "Uborkafa" cimü szatírájáról, pontosabban annak a Nemzeti Szinházban történt bemutatójáról. 77 : Darvas a müvet alapvetően jónak Ítélte meg, de ugyanolyan "túlzásokat" lobbantott szerzője szemére, mint amiket pl. az IU kritikusa. Ezek közül a legfontosabb a hibák általánositása, amely más Íróknál is előfordul, sőt "egyeseknél még súlyosabb formában" jelentkezik. E mellékmondat fejezte ki az első olyan, a felső politikai vezetés köreiből érkező kritikát, amely az irói vitát illette. ("Félhivatalosnak" tekinthető bírálatok már, mint láthattuk, korábban is előfordultak. )
