Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

döntötték el, hogy a versenyeknek állandó tényezőként kell bekapcsolódniuk a termelésbe. A versenyzők úgy vélhették, hogy júliussal véget ér a hajszolt tempó és vissza lehet térni a normális kerékvágásba. Az, hogy a versenyek augusztusban tovább folytatódnak, nem kapott elég erős propagandát. A vezetés ennek ellenére a verseny folytatását várta. Ráadásul igényei is növekedtek. A cél a második öthónapos versenyben már nem a terv teljesitése, hanem olyan mérvű túlteljesítése volt, melynek eredményeképpen a hároméves terv adott részének hét hónapra előirt kvótáit öt hónap alatt kellett létrehozni. Miután a négy és fél hónapos verseny tapasztalatai megmutatták, hogy van versenyzési kedv, úgy vélték, hogy a következő szakaszre az elvárásokat feljebb lehet emelni. Természetes helyzetnek fogadtak el a verseny irányitói egy irreális állapotot. Ráadásul azt gondolták, hogy változatlan feltételek mellett, ám a hibákat kiküszöbölve az eredmények jelentősen javithatók. Mivel a 102-110%-os túlteljesítéseket természetesnek találták, az augusztusi visszaesést, ami tulajdonképpen csak a korábbi átlagos termelési szinthez való visszatérést jelentette, meglehetős ingerültséggel fogadta a vezetés. "Meg kell értetni az emberekkel, hogy csak a termelés fokozásával, a versenyhangulat állandó ébrentartásával lehet a hároméves tervet két és fél év alatt teljesíteni."

87 Ezért a hatalom, miközben egyik kezével kitüntetéseket, pénzjutalmakat osztott és megbecsüléséről biztosította a munkásosztályt, másik kezének mutatóujját fenyegetően emelte a magasba, jelezve, hogy a versenyt folytatni kell, a régi formákhoz nincs visszatérés. Az augusztusi visszaesés okainak kutatásakor azért a reális okok is felszínre kerültek. Igy pl. az egyik kiértékelésben azt olvashatjuk, hogy a júliusi finis miatt a szabadságukat sokan csak augusztusban tudták kivenni, természetes tehát a visszaesés. A szervezők önkritikát is gyakoroltak, megállapítván, hogy nem hangsúlyozták kellőképpen a verseny folytatásának tényét. A második versenyszakasz összefoglaló kiértékelésére 1948-ban nem került sor. Ezt a munkát csak 1949-ben végezték el. Az értékelésből

88 láthatóan a második szakasz aug. 1-vel, az e napon tartott Elmunkáskongresszussal indult. A versenyekben részt vett 5 500 brigád, tagjainak létszáma a dolgozók 11-12%-át tette ki. Az eltelt öt hónap alatt fejlődött az élmunkás mozgalom, az élmunkások száma a duplájára nőtt. Élmunkás és újitó körök alakultak. A résztvevő üzemek száma az első szakasz 1 220 üzemével szemben 1 531-r*e növekedett. A 7 hónapos előirányzatot 103%-ra teljesítették. Ez a szám egy másik értékelés

89 fényében elnagyoltnak tűnik, hiszen abban a jelentésben az áll, hogy a bányászat, a vas- fém- gépgyártás, villamosenergia termelés, mezőgazdasági ipar teljesítette átlagosan 103%-ra a tervet, mig a többi iparág a tervezett szint alatt maradt. A termelékenység mindkét kimutatás szerint 14%-kal emelkedett. A termelés növekedésével párhuzamosan nőtt az életszínvonal is, hiszen a létfenntartási költségek 1947 hasonló időszakához képest 6%-kal csökkentek, a munkabérek 12%-kal növekedtek. Nőtt a tervértekezleteken való részvétel, aktívabbá váltak a dolgozók. A két versenyszakaszban 5,5-5,5 millió Ft lett kiosztva 7-7000 dolgozó között. (A jutalmak 500 és 3000 forint között mozogtak.) A II. versenyszakasz után kiosztásra került 600 kerékpár, 100 néprádió, az élmunkások szociális és kulturális kedvezményekben részesültek. "Közülük igen sokan kerültek állami és gazdasági szervek vezető funkcióiba."

90 A kép teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy a már jelzett augusztusi visszaesésen kivül csökkent a termelés decemberben is. Ezt a kiesést a karácsonyi ünnepek visszahatásának tulajdonították. A bri-