Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

résen informálja az elnökséget, az pedig az SZT-t. Kéri az SZT-t a szakmák vezetőinek mielőbbi összehívására. Kéri őket egy hónap múlva újra összehívni a felmerült problémák megbeszélése miatt. A Szakszervezeti Napot központi anyagból kell tartani. Örömmel veszi az értelmiség bekapcsolódását. Az SZT az előterjesztést elfogadja." Piros László ugyanezen a rendkívüli ülésen még a következőket mondta: "Tömegmozgalommá kell tenni a munkaversenyt. Legnagyobb kezdeményezés a WM márc. 9-i nagygyűlése. Nem a földesurak, bankárok, nagyiparosok vagyonát, millióit szaporítjuk, magunknak és magunkért dolgozunk. Miénk az ország, magunknak építünk." Tehát az SZT elfogadta a csepeli kezdeményezést, melyet nyilvánvalóan a felső pártvezetéssel egyetértésben maga inspirált. A csepeliek a felhívás mellé vállalásukat is közzétették. Ennek értelmében ígéretet tettek, hogy a gyár termelését, mely februárban 46 millió Ft volt, aug. l-re havi 50 millió Ft-ra emelik. A munka termelékenységét ez idő alatt 13%-kal fokozzák, vállalják az önköltségcsökkentést, és a selejt 25%-ra (sic!) való visszaszorítását. Az SZT említett ülésén a módszer is megfogalmazódott: "Nem az a cél, hogy több energiával illetve fizikai erővel termeljünk többet, hanem az is (sic!) hogy helyesen és jól használjuk ki a gépeket és az időt." A tervekben tehát a racionalizálás, az újítások számának növekedése, az anyagtakarékosság és az ebből következő teljesítmény javulás szerepelt. Az .idézetben "sickel" jelzett "is" azonban arról árulkodik, hogy erre maguk a szervezők sem számítottak. Ezt bizonyítja a munkaversenyek sajtóvisszhangja, a versenytitkári értekezletek jegyzőkönyveivel egybehangzóan. Ezek a verseny első szakaszának hibáit taglalták, elsősorban a minőség terén jelentkező szerény eredményeket kifogásolták, kevesellték az újítások, munkamódszer-változtatás ok számát és sokallották a selejt százalékot. A versennyel kapcsolatos első sajtóbeszámoló, Kossá István: Az Országos munkaverseny eddigi tapasztalatai c. cikke az SZN 1948. ápr. 11-i számában jelent meg. Ebben a szerző kifejtette, hogy mig az eddigi versenyek csak elszigetelt jelenségek voltak,, a mostaniba a dolgozók 80%-a nevezett be. A lendületet, a versenykedvet fokozta az államosítás is. Az akció során emelkedett a termelés, javult a munkafegyelem. Az eredmények mellett hibák is tapasztalhatók. Ezek egyike, hogy mivel a verseny a "dolgozók kezdeményezésére indult (sic!) igy kezdetben nem érvényesült a központi irányítás". Csak később alakult meg az OMI és a szakmai versenybizottságok. Nem készültek mindenhol részletes tervek. Előfordult az is, hogy bizonyos üzemek egyszerűen lemásolták a WM tervezetét, vagy a versenyprogram nem kapcsolódott az adott üzem hároméves tervéhez. Nem tudta meg minden egyes dolgozó, hogy mi az ő konkrét feladata, mert csak ünnepi gyűléseken jelentették be a verseny tényét. (Cikkében Kossá olyan problémát vetett fel, mely csak néhány hónap múlva, a második verseny indulásakor kapott igazán hangsúlyt: a mühelyértekezletek szükségességének kérdését.) Gondolatmenetét igy folytatta: csak mennyiségi a növekedés, nem csökken a selejt, nem elég jó a propaganda: nem népszerűsíti kellőképpen az élmunkásokat, és különösen nem eléggé az újítókat és az újításokat. A munkaverseny elsősorban termelési verseny, ezért kizárandók belőle az udvariassági versenyek, melyek fontosak ugyan, de nem a munkaverseny részeként, hiszen azt igy esetleg le is járatják. (A jegyzőkönyvekből kiderült, erre reagált a szerző, hogy a kezdeti nagy buzgalomban senki sem akart kimaradni a ver-