Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

senyből, igy pl. az eladók, a fodrászok udvariassági versenyt hirdettek. (Ezután a cikk a reakció tevékenységére hivta fel a figyelmet: "Itt is ott is hallani, hogy plusz munka esetén meg fogják változtatni a normákat, vagy, hogy bizonyos százalék fölött nem fizetik ki a többletteljesitményt. Ilyen sehol sem fordulhat elő". A cikk a szakszervezet feladatainak taglalásával zárult: nagyobb súlyt kell fektetni a propagandára, az ellenőrzésre, a politikai felvilágositó munkára, szögezte le a szerző. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy meg kell magyarázni, az egyénin túl országos érdekek fűződnek a versenyhez. Ugyancsak az első szakasz befejezése előtt irta Mód Aladárné: "Munkaverseny Magyarországon" c. dolgozatát a Társadalmi Szemlében.

66 Leninre hivatkozva kifejtette, hogy a szocialista munkaversenyt a kapitalista versenytől az osztályegység különbözteti meg. Most, hogy Magyarországon megszűnt a két munkáspárt különállása, megszületett az egység, eljött az ideje, hogy szinre lépjen az emberi természetből következő igazi verseny: a munkaverseny. Ez az "új világ"-versenye, lényege az, hogy a nagy tömegek erdekeit szolgálja. Terepévé válhat az egyéni és az osztályfelemelkedésnek. Magyarországon - állapitotta meg a szerző - még nincs proletárdiktatúra, a népi demokrácia épp csak megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, melynek első lépése az államosítás. Eddig a vezetés a polgárháború (sic!) elkerülésével, az összeesküvők leleplezésével volt elfoglalva. Most jutottunk odáig, hogy előtérbe kerülhet az új gazdasági és társadalmi viszonyok megteremtésének feladata. Ehhez segit kiváló eszközként a munkaverseny. A gazdasági verseny fogalma eddig sem volt ismeretlen: hidversenyek, májusi versenyek ezelőtt is voltak. Ezekben csak a legjobbak vettek részt. 1948. márc. 15-én indult verseny azonban az üzemek dolgozóinak többségét ragadta magával. Hiba viszont, hogy a munkaverseny sok helyütt elszakadt az üzemi tervtől, ezért nem elég a spontán kezdeményezésre bízni, szervezni kell, hogy a kettő egy vonalon haladhasson. A versenybizottságok feladata az üzemi hároméves terv ismeretében versenyprogramot készíteni s azt "levinni a munka padokhoz" idézte a szerző Gerő Ernőt, majd igy folytatta: "pillanatnyilag a versenybizottságok sok helyütt irányítás helyett csak regisztrálnak", pedig a "Statisztikát az emberek közé!" lenini jelszóhoz kellene tartani magukat. A bizottságok további feladata a verseny mozgalmi szervezése, politikai tartalommal való megtöltése: fontos, hogy ne csak a közvetlen személyes anyagi előnyöket ismerjék a dolgozók. Ha ugyanis csak ezt hangsúlyozzák, akkor annak a kapitalizmusra jellemző egyéni törtetés lesz a vége. Erre még akadt példa, igy adódnak olyan atrocitások is, hogy az egyik műszak dolgozói szándékosan nehézségeket okoznak váltótársaiknak, mert nem tudják, hogy az elbírálás az üzem összteljesítményén alapul. Ott ahol nem elég intenzív a verseny, gyakran hivatkoznak mentségként az anyaghiányra, pedig az "alapanyagellátás az összmunkásság kezében van" (sic!). A szerző nézeteit Sztálin idézettel erősítette meg: "Ez a mozgalom derékba töri a technikára vonatkozó régi nézeteket, veri a régi technikai normákat, a régi tervekben szereplő teljesítőképességet, régi termelési terveket, és új, magasabb technikai normák, teljesítőképességre vonatkozó tervek és termelési tervek létesítését követeli meg." Kritikai megjegyzései után Mód Aladárné pozitív példákat mutatott be: A versenyt meghirdető WM munkásai a felmerülő problémákra adott válaszukban is példaadók, bevezették a nagj'üzemeknél elengedhetetlen vasárnapi műszakot, nyersanyagellátásukat pedig a hulladékból fedezik. (Beolvasztják a roncsokat.) A verseny során megszilárdult a munkafegyelem, megváltozott a munkához való viszony.