Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

A munkaversenyek fogadtatása nem volt egyértelműen pozitív. Az újszerű kezdeményezések hazai példák nélkül kerültek bevezetésre. Ellentmondások fakadtak a munkas-tőkés érdekellentétekből, rontotta a helyzetet az infláció. A Gyáriparosok Országos Szövetsége tiltakozott a munkaversenyek ellen, hivatkozva arra, hogy ha a jutalmakat a tőkésnek kell kifizetnie, akkor az az érdekeit sérti. Nem tekinthető türelmesnek az MKP reagálása sem. Jún. 20án a Titkárság megbizást adott Kádár Jánosnak egy, a szakszervezeteket elmarasztaló cikk megírására,

20 amely az SZN jún. 24-i számában jelent meg. A szerző azt vetette a szakszervezetek szemére, hogy nem teljesitik kellő gyorsasággal a májusi párthatározatot. Felsorolta a hiányosságokat: nem megoldott a szakmunkásképzés, nem készült még el egyes szakszervezetek újjáépítési terve, lemaradások tapasztalhatók a munkaversenyre való mozgósítás terén. Az SZN ugyanaznapi számában Kádár János cikke mellett egy másik irás is foglalkozott a munkaversenyekkel és magával Sztahanovval. Az apropó nyilván kettős: egyrészt a szovjet példa hangsúlyozásával lehetett nyomatékosítani az előző cikket, másrészt Sztahanov mozgalma 1935-ben indult, tehát 10 éves évfordulója volt. A cikk leszögezte, hogy az alulról szerveződött, maguk a munkások teremtették meg, verseny, amely nem okvetlenül többletmunkán, hanem ésszerűsítésen, racionalizáláson alapul. A mozgalom nagy szerepet játszott a Szovjetunió ötéves terveinek teljesítésében, s egyik alapja volt az ipar fejlődésének. Ahhoz is hozzájárult, hogy a szovjet ipar el tudta látni a Vörös Hadsereget. Bár Magyarországon nincs szocialista ipar, hősökre, a munka hőseire azonban itthon is szükség van. Biztató jelnek tekinthető, hogy a májusi verseny hősei 200-300%-kal fokozták teljesítményüket. Eddig a munkásság ellenezte a racionalizálást, hiszen az csak a tőkés érdekeit szolgálta, de most, hogy a saját érdekei is előírják a termelés növekedését, a teljesítmény fokozását, a racionalizálást (új kollektiv szerződések, mozgó-kalóriabér, teljesítménybér) a szovjet példa alapján nálunk is előtérbe fognak kerülni a munka hősei. A gondokon (élelmiszerhiány, szerszámhiány, hiány a munkaerőben) más módon nem is lehetne segíteni, zárta cikkét a szerző. Kádár János kritikájára Kossá István

2

' válaszolt önkritikával. írásában kifejtette, hogy az újjáépítést a szakszervezeteknek kellett volna megszervezni. "A minisztériumokat nekünk kellett volna kényszeríteni az újjáépítési tervek elkészítésére." 22 A szakszervezeteket az MKP ugyan nem találta elég aktívnak a munkaverseny mozgalmak tekintetében, ám saját lapján keresztül a júl. 1-én aláirt első versenyszerződésig folyamatosan propagálta a munkaversenyeket. Az SZN jún. 26-i cikke arról számolt be, hogy a fővárosban népmozgalommá vált az újjáépítő rohammunka. Két nappal később illusztrált riportban négy budapesti rohammunkás beszélt az életéről. Júl. 2-án az SZN riportere a pénzügyminisztérium rohammunkásainál járt: "A pénzügyőrségnek kötelezővé tették a rohammunkát. Elég helytelenül, mert ugyanis mindenki eljött volna." - vallotta az egyik résztvevő. (A rohammunka során vagont raktak.) Az élmunkások megbecsülésére utal az SZN júl. 3-i cikke: a Ruggyantagyár 26 roham-és élmunkása jutalomcsomagot kapott a Nemzeti Segélytől. A 10 kg-os élelmiszercsomagok tulajdonosait az újság név szerint sorolta fel. Ugyanez a lapszám tudósított arról, hpgy a Ganz-Mávagban ünnepséget rendeztek az élmunkások tiszteletére. Itt 30 kitüntetést osztottak ki, a szónok Rajk László és a SZDP részéről Vas-Witteg Miklós

23 volt. A további hírek is egyenlő arányban számoltak be a munkateljesítményekről és a jutalmazásokról. Egyre többször ke-