Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Meggyesi László: A Bosch Robert kft budapesti gyárának története 1918-1945

Tartozások: Hitelezői: S 1 794 045 74 Átmeneti tartozások: S 134 591 62. Ezek az 1925. január 1-én fennálló tartozásokból keletkeztek, amelyek azonban csak később esedékesek, továbbá az alkalmazottak és munkások betegsegélyezési és nyugdijhozzájárulásai, amelyek csak január közepén hajthattak be, ez 2 158 56, ezek összesen S 1 930 795 92."" A vagyontételek és a tehertételek közötti maradvány tehát S 352 521,31. a társaság későbbi jövedelmezősége nem Ítélhető meg kedvezőtlenül. A nyereséget az alaptőke felemelésére és tartaléktőke képzésére használták fel. Ezekben az években alakult ki a Bosch-szisztéma szerinti, de a magyar sajátosságokat is messzemenően figyelembevevő tanoncképzés. Az elvégzendő munka sokféleségére, a munkaterület szétszórtságára, a váratlan helyzetekre tekintettel a tanulóktól nagyfokú találékonyságot, önálló gondolkodást, tettrekészséget követeltek. Jelentkezők a szigorú feltételek ellenére-bőven akadtak, mivel a cég dolgozói sorába lépni perspektivikusan "főnyereménynek" számitott. A korabeli tanoncképzést, a tanulók munkavégzését tömören szemlélteti az alábbi visszeemlékezés : "1919. február 24-én szerződtem el a budapesti Bosch Róbert KFT-hez. A miiszaki vezető ekkor Ster József volt. Engem tanoncnak csak szülői engedéllyel vettek volna fel. Édesanyám azonban nem akart beleegyezni szerződtetésembe, mivel ebben az időben pincérjelöltként tevékenykedtem, s viszonylag jól kerestem. Családom az én keresetemet csak nagy nehézségek árán nélkülözhette, mivel négyen voltunk testvérek. Édesapám eltűnt az első világháborúban, édesanyámat a MESZKÁRT csak az őszi-téli időszakban foglalkoztatta, teát főzött a kalauzoknak és villamosvezetőknek. Édesanyám csak nagy sokára békült meg velem, helyette ugyanis saját magam irtam alá a tanoncszerződést, de én mindenáron szakmát akartam szerezni. A cégnél erőmet megfeszitve szorgalmasan dolgoztam. Igyekeztem megfelelni az igen magas szintű követelményeknek. Két és fél év múlva már segédi megbízatást ill. fizetést kaptam. Felszabadulási mintadarabként 70 mm-es acélból kellett kireszelnem egy 25 mm-es kockát. Az elkészített mintadarabot eljuttatták felülvizsgálatra a Műszerészek és Villanyszerelők Ipartestületéhez. A tanoncidő letelte után - megelőzve a hivatalos vizsgákat - a legkülönfélébb gyártmányprofillal rendelkező magánkisiparosoknál be kellett bizonyitani szakmai tudásunkat és a legváratlanabb helyzetekben az önálló gondolkodási képességünket. Ezt szükségesnek tartották, mivel a műszerészek és szerelők több izben dolgoztak vidéken, ahol egy-egy bonyolultabb munkánál nem kérhettek tanácsot senkitől. Mindvégig emlékezetes marad számomra az elromlott csokoládé-automata megjavítása, más alkalommal pedig egy morsekészül ék-kar elkészítése. Az ipartestületben az oktatók, illetve a vizsgáztatók, bár jóindulattal foglalkoztak a tanulókkal, a vizsgáknál mégis igen nagy szigorúságot tanúsítottak. Figyelmük arra is kiterjedt, hogy a német érdekeltségű vállalatnál a szakmai kifejezéseket magyarul is pontosan tudják a tanulók. A segédlevél kézhezvétele után egyéni fiókot kaptam, s tartoztam felszerelni a saját magam gyártotta szerszámokkal. A készlethez tartozott: 9 db csavarhúzó, 4 db lyukasztó, kétféle pontozó, 1 db kézi kalapács, 1 db marokkörző, 1 db talpasvinkli (talpas derékszög), 1 db keresztvágó és 1 db laposvágó. A szerzámok elkészité s éhez szükséges anyagokat a vállalat bocsátotta ugyan a rendelkezésünkre, de azokból a legmegfelelőbbeket nekünk kellett kiválasztani. A gépek, berendezések tisztogatását, karbantartását és a szükséges műhelyek takarítását a tanulók munkaidő után végezték minden ellenszolgáltatás nélkül. Vezetőinknek a legidősebb és legtapasztaltabb segédeket - Nádas Gézát és Balázs Ferencet - tették meg, akik előzőleg a Dénes és Friedmann cégnél tanultak." 26