Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról
napi munkájukat. Abban a szent meggyőződésben, hogy amit tesznek az fontos, közhasznú szolgálat, tudományt tápláló cselekedet. "A levéltár - felfogásuk szerint - nem arra való, hogy a benne elhelyezett anyag élettelenül, érinthetetlenül feküdjék, mint valami kriptában. A levéltári anyagnak a levéltárban történt elhelyezése után is állandó kapcsolatban kell maradnia az élettel, szolgálnia kell a köz és a magánosok érdekeit és szolgálnia kell a történetírást, mert hiszen ennek elsősorban éppen a levéltárak adják a tápláló, éltető erőt." 9 Kovács Lajos figyelemre méltó történettudományi kutatásai és publikációi mellett elsőrendűen fontosnak tartotta, hogy saját Írásaival is segítse a levéltárosok szakmai felkészülését, a levéltári szakirodalom gazdagodását. Mint ahogy saját tapasztalatából is tudta: a levéltárosokat mindenkor leginkább a gyakorlat tanította meg a szakma fogásaira, a "kezdet nehézségeivel minden levéltárnoknak meg kellett küzdenie." "A kezdet nehézségein - irta 1936-ban csak sok fáradtság árán lehetett átjutni s a kezdet nehézségeivel küzdő levéltárnoknak arról is meg kellett győződnie, hogy a magyar levéltári szakirodalom terén nem kap oly segítséget, amely más hivatások terén legtöbbször készen rendelkezésre áll. 11 10 Az Ő szemében tehát a napi szakmai munkavégzés közben megszerzett levéltárosi tapasztalatok rendszerezése, általánosítása és közreadása ugyanolyan tudományos feladatnak, teljesítménynek számított, mint egy-egy történettudományi értekezés. Ma már természetesen igen gazdag szakirodalom áll minden kezdő vagy gyakorló levéltáros rendelkezésére, a konkrét történelmi tapasztalatok felismerések feldolgozásának és közkinccsé tételének szükségességén, időszerűségén azonban az elmúlt fél évszázad sem változtatott. Márcsak azért sem, mert az elmúlt években végbement társadalmi, gazdasági változások, a felgyorsult műszaki, technikai fejlődés és a számitógépek rendkívül széles körű elterjedtsége nem hagyta érintetlenül a levéltár ügy et, ezen belül a Fővárosi Levéltárat sem. Az elmúlt évszázadok történeti értékű iratainak biztonságos megóvása mellett egyre sürgetőbb a mennyiségileg ugrásszerűen megnövekedett szocialistakori iratanyag védelme és begyűjtése. Mindez ma már tovább nem halasztható feladatként szabja meg egyrészt a modern, biztonságos raktározás és iratgyűjtő munka szakszerű megszervezésének igényét, másrészt a levéltár üzemeltetése, kutató- és ügyfélszolgálati tevékenysége, s nem utolsó sorban az iratvédelmi munka szempontjából oly fontos műszaki, tudományos eredmények, korszerű technikai berendezések alkalmazásának szükségességét. S hogy ezt a feladatot milyen eredményességgel tudjuk megoldani, abban megint csak nem lebecsülendő szerepet játszik az emberi tényező, a levéltáros közösség, de mindenekelőtt - Kovács Lajos szavával élve - "a levéltárnok". A jó levéltáros ugyanis nemcsak végrehajtja munkatervi feladatát, nemcsak elvégzi napi munkáját, hanem tudatosan értékeli is a felgyűlt tapasztalatokat, rendszerezi a tapasztalatszülte praktikus és teoretikus jellegű ismereteket, s mindezt igyekszik formába önteni, mindenki okulására közkinccsé tenni. A levéltár vezetésének kötelessége, másra át nem hárítható felelőssége, hogy megfelelő intézményi háttér biztosításával ösztönözze az ilyen tipusú alkotó munkát, segítse a levéltári szakmai feladatok megoldását könnyítő, netán a levéltártudomány és módszertan területén is hasznosítható cikkek, tanulmányok megszületését.
