Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról

Az intézményi háttér változásai Ha csak az 1983 óta (a BFL Közlemények legutóbbi kötete addig tekinti át a Fővárosi Levéltár munkáját) eltelt négy esztendőt vesszük szemügyre, az intézmény szakmai munkáját jelző statisztikai adatsorok a folytonosság dominenciája mellett bizonyos változásokat is jeleznek. Ami nem változott: az objektiv, tárgyi körülmények, vagyis az intézmény földrajzi széttagoltsága. Iratanyagainkat változatlanul 5 telephelyünk eltérő körülményeket biztosító raktáraiban őrizzük. 1986 tavaszán a helyzet súlyosbodott is a Leonardo utcai raktárépület felújitási munkái miatt. Feudáliskori iratanyagaink egy részét Budapesten kivül, Dunavarsányban egy ideiglenes raktárban kellett elhelyezni. Ami változott: a szubjektiv, személyes vonatkozású feltételek. 1984. jan. 1. és 1987. dec. 31. között a 10 vezető állás közül 8-ban történt személyi változás, csere. Vezetőváltásra került sor az intézmény főigazgatói, főigazgatóhelyettesi és gazdasági igazgatói munkakörben továbbá 4 osztály és a feudáliskori csoport élén. Az intézmény teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak létszáma 1987. dec. 31-én 76 fő volt. Ennek több mint 1/3-a (29 fő) 1984 januárja után, többségük 1986-1987-ben (18 fő) került, a Fővárosi Levéltárba. A jelentős mérvű létszámcsere következtében megváltozott a dolgozók koröszszetétele. Nőtt a pályakezdők száma, a 30 éven aluliak aránya. A levéltár dolgozóinak több mint egynegyede (22 fő) a szűkebben vett szakalkalmazottaknak (levéltárosok és levéltárkezelők) pedig több mint a fele (37-ből 17 fő) tartozik a 30 éven aluliak korosztályába. A személyi állomány megfiatalodása a betanulásból, beilleszkedésből adódó átmeneti nehézségekkel együtt fontos szubjektiv feltételét képezi a következő évekre tervezett szakmai és levéltárfejlesztési célkitűzések valóraváltásának. Annál is inkább, mert szaklevéltárosaink szinte teljes körűen (23 fő) munkatervi feladatként végzenek publikációs célú tudományos kutatómunkát. A munkatervi feladatként igénybe vehető kutatónapok száma 1987-ben elérte a személyenkénti 48-50 munkanapot. Az egyéni, tudományos munkák megmérettetését szolgálandó céllal 1987-ben megalakult az intézmény szakmai kollektívája által demokratikusan megválasztott Tudományos Tanács. Amin változtatni szükséges: az intézmény szervezeti struktúrája. Az elmúlt másfél évtizedben végbement dinamikus fejlődés nem hagyta érintetlenül levéltárunk szervezeti kereteit sem. Érvényben lévő (1970~ben készült) Szervezeti és Működési Szabályzatunk ma már messze nem tükrözi a valós helyzetet. A másfél évtized alatt majdnem megháromszorozódott létszámállomány szétfeszitette a szabályzatban rögzitett szervezeti kereteket s néhány funkcionális, referencia feladat együttes, önálló, elkülönült szervezeti (osztály, csoport) formát öltött. A BFL intézményi nagyságrendje azonban aligha teszi indokolttá, hogy szakmai, tudományos és közművelődési feladatait ily mereven elkülönült, hierarchizált struktúra keretei között, indokolatlanul sok vezetői szint közbeiktatásával végezze. Nem véletlen, hogy a levéltár vezetése már 1979-ben kénytelen volt megállapítani: "a fejlődés üteme, az egyes feladatok bővülése, növekedése tovább feszegeti a szervezeti rendszer gyenge pontjait mindaddig, ameddig a legmegnyugtatóbb megoldás nem jön létre"n A szándék kinyiivánitásán és néhány sikertelen próbálkozáson kivül azonban