Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról

levéltárostól, hanem a munka eredménye tudományos eredménynek is tekinthető. Kezdve annak megállapításán, hogy az óriási tömegben keletkező iratanyagban mi az, ami maradandó értékű, ami történeti forrás, folytatva az igy kiválasztott anyag rendszerezésén, segédletekkel való ellátásán, azaz dokumentálásán át egészen a kutatóknak nyújtott tájékoztatásig, csupa olyan ágai ezek a levéltári munkának, amelyek történészi felkészültséget kivannak meg a levéltárostól, amelyeknek eredményei a történettudományt segitik előbbre." Vagyis, vonhatjuk le a ma is aktuális konklúziót: "A levéltárakban akkor is folyik történettudományi munka, ha külön kutatómunkát*ne* végeznek, ha ilyen kutatómunkának eredménye publikációkban nem jelentkezik." 4 De ugyanilyen egyetértéssel idézhetjük megszívlelendő tanulságként Borsa Iván hozzászólásának a levéltáros szolgálati feladatait csokorba szedő sorait is, kiemelve annak zárómondatát, miszerint: "Aki egy nagy levéltárban e sokrétű szolgálaton belül nem tudja megtalálni a maga feladatát (feladatait) és más után vágyódik, abból szolgálata végéig hiányozni fog a hivatástudat és baj lesz a szakmai közérzetével is."

5 Természetesen nem arról van szó, hogy a levéltáros ne törekedjék jó történésszé válni. "A levéltári alaptevékenység ellátása önma

g

ában is törté nészi feladat

, méghozzá az oksági összefüggések folytán: elsődle

ges."

6 Vagy ahogy a nemzetközi szakirodalomban is gyakran olvashatjuk: "A levéltárosnak és a történésznek szakmai tevékenységében azonos a kiindulópontja és a közös célhoz vezető útja: a történeti múltnak a források tanúbizonysága alapján történő megismerése. Mindkettőjük specifikus munkája ezen a közös alapon épül fel. Mig a levéltáros feladatának célját és értelmét elsődlegesen a levéltári források begyűjtésében, rendezésében, ügykezelésében és feltárásában kell lássa, a történész arra törekszik, hogy a források zavaró bőségéből és tarka sokaságából a történelmi múltról tiszta képet alkosson. A két feladat a legszorosabban összefügg, feltételezi egymást és szerves kölcsönhatásban áll egymással. Igy a jó történésznek bizonyos értelemben levéltárosnak is lennie kell, és a levéltáros sem képes valóban eredményes munkát végezni anélkül, hogy történész is ne lenne."

7 A szakmai identitástudat erősítésének természetesen fontos eleme a hivatástudat ébrentartása. De ez nem minden. Somfai Balázsnak abban is igaza van, hogy a levéltáros hivatás iránt elkötelezett emberek, akkor fognak nagyobbszámban levéltárainkba jelentkezni, ha "a társadalomtól a jelenleginél több erkölcsi és anyagi megbecsülésre számithatnak, ha közéleti és tudományos pályájukat, mint csak levéltárosok is

, biztosítva látják. Hogy ez valaha is bekövetkezzék, a főhatóságnak, a fenntartóknak, az intézményeknek, de az egyes levéltári dolgozóknak is erőfeszítéseket kell tenniük.

8 A vezetői felelősség Es persze ezen a téren a levéltár vezetők felelőssége, szerepe sem lebecsülhető. Leghatékonyabban mégiscsak ők gyakorolhatnak befolyást arra, hogy a levéltárakon belül milyen tevékenységek élveznek hangsúlyosabb vagy kevésbé nyomatékos támogatást, erkölcsi és anyagi megbecsülést, szakmai elismerést. Egyebek mellett úgy is, hogy a megjelenő levéltári kiadványokban nem kizárólagosan a levéltári szakmai munkákat színvonalasan tükröző és kifejező írásoknak is elegendő teret biztosítanak, szemben olyan publikációkkal,